Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

IV. Márki Mátyás

sok, teszi hozzá, — legnagyobb kin és aggság közepette, úgyszólván minden órában várták halálukat. Jól mondja a német közmondás: Not lehrt beten! Ä nyomorúság megtanít az imádságra! Szegény kismartoniak is napról-napra egybegyűltek ősi plébániatemplomukban és itt, a kitett legmélt. Oltáriszentség előtt, közösen elmondották a szent olvasót. Végire szeptember 12-én fölszabadul Bécs! Ä csúful megvert törökök Győrön, a kurucok pedig Sopronon át menekülnek. Ezeknek nyomában jön a ,nádor Esterházy Pál s (meghozza !

az örvendetes hirt Kismartonnak is, Sopronnak is. Itt még egy, a »Salva quardia«-vel szorosan összefüggő, — szinte csodás eseményt kell megemlítenünk. A »Salva quardia« csak magára Kismarton városára vonatkozott, mégis a török-tatár-kuruc csapatok megkímélték a kismartoni várkastélyt, sőt még a héfláni kúriát is, holott ezek urát, Esterházy Pált se nagyvezér, se kurucok az ő tántoríthatlan királyhűségében megingatni nem tudták. ! Mi ennek a kíméletnek a magyarázata? Ä kímélet nem véletlenségből eredt, még kevésbé a portyázó és megszálló ellenség emberségéből, hanem csakis a Thököly-testvérek befolyásának köszönhető. Ugyanis Thököly nővéreit, Katalint és Évát, az Esterházy fivérek', Ferenc és Pál vették feleségül. Tehát megvolt a 'kettős sógorság. Azután, alighanem ez volt a döntő körülmény, Esterházy Ferenc, úgyszólván az utolsó órában, behódolt Thökölynek' s hadiszállásul Barkóczynak átengedte németkereszturi kastélyát. Maga Lándzsér várába vonult, hol is a Sopronból kiűzött és Steierországba menekülő jezsuita atyáknak mindenképen segítségére volt. Mikor Bécsnél a kocka eldűlt, visszatért keresztúri várába és itt pár nap múlva hirtelen meghalt. A tragikus halál okáról hallgatnak a krónikák, de annál több az, amit felőle elgondolunk!