Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

IV. Márki Mátyás

Márki Mátyás. 1649—1727. I. Salva quardia. Márki kismartonvárosi plébános nyilvános szereplése akkor kezdődött, amikor Bécsnek 1683-ik évi hosszú ostroma után a török-tatár hadak okozta romokat el kellett takarítani. Mert bizony a pogány ebben a háborúban nemcsak végigtaposta az egész Dunántúlt, hanem legkivált Bécs vidékén és a vele szomszédos magyar határon pusztított tüzzel-vassal mindent, amihez csak hozzáférhetett. • Äz ellenség fölvonulása július havában jó egy hétig, s rá Bécs ostroma 61 napig tartott. így tenait a pogányság kb. 70 napig tartotta rémületben úgyszólván egész Győregyházmegyét. Ä megelőző életrajzokban leírtuk már miként menekült a vagyonos osztály az ellenség elől; leírtuk milyen sorsra jutottak ezen napok alatt a nyílt falvak szegénysorsu lakosai. Szerencsések voltak, akik valamely várba, pld. Győr, Kapuvár, vagy Fraknóba, vagy a szomszédos tartományok erősségeibe menekülhettek. Ezek a várak ellenállottak, mert a portyázásra kirendelt tatárok se ágyukkal, se puskákkal nem voltak fölszerelve. Különben is a puskapor elől mindenütt gyáván kereket oldottak. Äz egyszerű falakkal körülvett, úgynevezett kulcsos városok azonban tartós ellenállásra még így sem gondolhattak; azért más politikát követtek. Ezek bizonyos kedvezmények fejében behódoltak BarkóczynaH a kuruc király megbízottjának, aki mintegy 500 főnyi kuruc-török-tatár sereggel vonult végig a dunántúli vármegyéken, a Bécsnek tartó török ármádia előseregeképen. Ä behódolt városok, a megegyezés értelmében, Thökölyt elismerték uruknak] s a bécsi török tábor részére bizonyos természetbeni szállításokat vállaltak, ezenfelül a tatár főembereknek értékes ajándékokat is kellett adniok. Thökölyék viszont vállalták a behódolt városokban az élet- és vagyonbiztonságot, s e célból az