Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok
III. Ujváry Gergely
hazatért zsidók, azonképen fogott most ő is a romok eltakarításához és az uj alapok lerakásához. 1689. nyarán már derekasan működik hivatalában s ugyanakkor meg is kezdette a máig .meglevő keresztelési és házassági anyakönyvek rendszeres vezetését. Az anyakönyvek krónikájában sajátkezüleg följegyezte azt is, hogy 6 év alatt, — 1689-től 1695-ig, — összesen 5011 lelket keresztelt és 184 párt esketett. Minthogy pedig a Tatán kereszteltek anyakönyve ugyanekkor évenként körülbelül csak 100 keresztelést mutat ki, kétségtelen, hogy az 5011 kereszteltből legföllebb 500 lehetett tatai; a többi a vidékre esett. Ez a kis statisztika is fényesen igazolja azt, amit történetíróink már régen megállapítottak, tudniillik, hogy Komáromvármegyének Duna jobbparti része ez időben nagy pusztaság volt és hogy ezen a területen a török megszállás után egyetlen katholikus pap sem volt található. Nem is csoda; a török Tata vidékét hódolt területnek tekintette és az esztergomi bég meg is esküdött, hogy örök rabságra veti azon katholikus papokat, akik a hódolt falvakban megjelenni merészkednek, a katholikus papok hiánya okozta azután azt, hogy a katholikus szülők gyermekei kereszteletlenek maradtak s így bizvást állíthatjuk, hogy az Ujváry keresztelte 5011 egyénnek legnagyobb része a vidéki felnőttek sorából került ki. Amiből az is látható, hogy Ujváry nemcsak Tatán lelkipásztorkodott, hanem egyúttal az egész vidéknek missiós papja volt. Az eddig, — 1689. előtt, — Tatán járt kisegítő és ideiglenes lelkészek a várban laktak, itt ténykedtek s innét jártak ki a szentiványhegyi templomba is. Ujváry az ősi, már jócskán megviselt plébániaépületbe tette át lakását s itt rendezte be hivatalát; annál is inkább, mert a szomszédos piaci Balázs-templomot a katholikusok már 1683-ban véglegesen visszafoglalták a ikálvinhitü tataiaktól. Ujváry ósdi lakásával nem sokat törődött; az volt minden, hogy 1692-ben téglával rakatta ki a plébániaház összes szobáit. Annál nagyobb gondot fordított Isten házára, melyet törökök és eretnekek katholikus mivoltából alaposan kiforgattak. Krónikája szerint szerzett a templomnak 1692-ben, Szíjgyártó János hagyatékából szószéket. Fehér György jóvoltából gyóntatószéket s ugyanakkor pluviálét is templomi és körmeneti használatra. Ugyanazon évben téglákkal rakatta ki a templomot is és áldoztató ráccsal is ékesíté, ami körülbelül 100 forintba került. Csináltatott továbbá szentsirt, 30 forint költséggel. 1693-ban keresztelőkutat szerzett be 8 forintért. Ugyanezen évben vett még szentségtartót,
