Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

II. Ivánchich Márkus

Kishéflán, Szárazvám, Pecsenyéd stb. mind-mind részesültek ebben a kegyelemben, csak Nagyhéflán, a nádor székhelye maradt ki a sorozatból. Bajjal tévedünk, ha ezt a nagy héfláni halálesettel hozzuk öszszefüggésbe. 1750-ben a horvát falvak kerültek sorra; ezek között sincs Nagyhéflán, valószinüleg azért, mert az itteni horvátok a lakosságnak csak töredékét képezték s utóbb a németségbe bele is olvadtak, éppen úgy, mint Szárazvámon, Sérczen és más helyeken. Meg kell még említenünk az 1649. évi ujabb nagy pestisjárványt, mely Kismartonban és vidékén az eddigieknél nagyobb mértékben szedte áldozatait. Ennek héfláni emlékei az a nagy kőkereszt, melyet a héflán—loretói erdei uton Neidinger Bernát héfláni mester és neje állíttattak (1656.) és az a szobor, melyet rávaló évben maga Ivánchich Márkus állíttatott, a (száraz) vám mellett, szent Sebestyén tiszteletére. Még szebb emléke azonban ennek a pestisnek az a loretói búcsújárás, melyet ez alkalommal, Kismarton város példájára, a vidék összes plébániái fogadtak s melyiet a héfláni hivek mai napig is teljesítenek. Ennek a bucsujárásnak napja az első időszakban június 24-ike, a mezőváros bucsunapja volt, utóbb azonban, az ünnepek megszorítása után, május első vasárnapjára helyezték át. III. Az alkotások terén. Ivánchich gyermekkora óta tanuja volt Miklós nádor építkezési tevékenységének. Szemei előtt keltek életre a héfláni kúria, a fürdő ház lés a vele kapcsolatos szent Radegundis javadalom épületei. — Nem csoda, ha saját működési terére is átvitte e tevékenységet. Először is (1654.) a templom már meglévő értékes fölszerelését egészítette ki, művészi szentségmutató beszerzésével. Rávésette nevét és az évszámot is. 1658-ban megkezdi a kereszteltek és házasultak anyakönyvének vezetését. Ezeket a jkönyveket, akkori szokás szerint, mindenütt az iskolamesterek vezették, már csak azért is, mert ők voltak mindenütt a falu vagy mezőváros nótáriusai is. így volt ez Héflánban is, mit az anyakönyv elején annak irója következőképen örökített meg. »Taufbuch, so angefangen im J. 1658. den 1. January zu Grosshefflein,