Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

XI. Dr. Mohl Antal

kületének való terep volt. Hamarosan egymásután, tudniillik 1883ban és 1885-ben, két Idevágó német munkát fordított le magyarra. Az egyiknek cime: »A papi életszentség«, a másiké: »Lelki magány.« Az elsőt 25 éves papi jubileuma alkalmából nyújtja a világi papságnak, elsősorban azoknak, »akik iránt nagy hálára van kötelezve«. A másodikat pedig az Orsolyita apácáknak szánta, hogy magyar kalauzul szolgáljon nekik, »midőn rendi szabályaik szerint a szünnapok alatt a konvent minden egyes tagja külön-külön saját cellájában végzi 8 napi lelkigyakori atait«. Fordító az ő fáradtságával nemcsak az apácák lelki, szükségletét elégítette ki, hanem a német vezérkönyvekhez szokott női szerzetesházakban, a magyarság ügyének is jeles szolgálatot tett. Ugyanezen időben kezdett »Szent Angela élete és az Orsolyiták törtenete« cimü, több kötetre tervezett mű megírásába, s időnként mutatványokat is közölt belőle, de csak lassacskán haladt előre, mert a magyar pásztorálishoz gyűjtött jegyzetek sok idejét vették igénybe s időközben győrbelvárosi plébános is lett, ami fordulópont egész eddigi papi működésében. Eddig t. i. plébánossá történt megválasztásáig, — a »gui bene latét bene vivit« jellemezte úgy papi, valamint irodalmi működését is. Nevét a nyilvánosság előtt nagy szerényen rejtegette. A »Lelki magány « címlapjára is ezt nyomatta: Fordította több egyházmegyei áldozópap; holott mindenki tudta, hogy legnagyobbrészt egymaga végezte a munkát. Mint győri plébános azonban a fórumra, a nyilvánosság szine elé került. Ez Időtől fogva elsősorban az egyházi szónoklat felé irányította figyelmét és irói tehetségét is főleg ennek az iránynak szolgálatába állította. Szentbeszédeinek megszerkesztésénél kitűnő hasznát vette sürün gyűjtött lelkipásztori jegyzeteinek. Emellett könyveit és folyóiratait is egyre szaporította, úgyhogy számuk lassanként négy ezerre ment. Ezek kedvéért legszebb szobáját rendezte be könyvtárhelyiségnek. Ez a szép könyvtár dr. Mohi Antal végső rendelkezése szerint a győri rk. középiskolai internátusra szállott. A világháború okozta zavarok következtében azonban véglegesen a keszthelyi karmeliták kolostorába vándorolt. Ezek a huzamos tanulmányok és búvárlatok Mohi Antalt, az ascetikus irót lassanként a történeti irodalom felé terelték. Ennek első gyümölcseként jelent meg 1898-ban a hazai Mária-kongregációk történetét tárgyaló munkája. E munka, ha nem is forrástanul-