Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

XI. Dr. Mohl Antal

VIL Halála. A halál rendszerint az életnek viszhangja, nyilvánvalóvá teszi, kinek milyen volt az élete. Mohi Antal úgyszólván egész életében nemcsak gondolt, hanem komolyan készült is a halálra. Mint kanonok többször is végrendelkezett. Az egyik végrendeletben, melyet 70 éves korában készített, fölsóhajt: Hosszú élettel áldott meg az Isten! Annál nagyobb kegyelemnek tekintette, amit még ezentúl megélt! Talán huzamos betegségei is okozták, hogy gyakorta emlegette a halált. Utolsó éveiben kitért a névnapi ünneplések elől; de 1916-ban fogadta az üdvözlőket, mert, — mint mondotta, — úgyis utolszor van. Az oltáregyesület kiállításának berekesztésekor a választmány tisztelgett előtte. Megörült, de mindjárt búcsúzkodott is; mert — tette hozzá, — »ebben az életben úgysem látjuk egymast«. Októberben rendezte utolsó alapítványait. December 12-én pótvégrendeletet készített. Aztán búcsúzkodik. 13-án egyik volt kedves káplánjának így ir: Fogadja örökbecsű kedves ajándékáért szívből fakadt hálámat. Az Isten jutalmazza meg minden értem tanúsított jótéteményét e röpke életben s az örökkévalóságban érdeme szerint. Hálás tisztelője Mohi Antal. 17-én megköszöni a szentmiséknél segédkező dr. Nagelreiter tanárnak fáradságát és elbúcsúzik tőle. »Mindennek vége van; irja, még az életnek is, melyhez oly mód nélkül ragaszkodunk, de nincs vége az igazi szeretetnek és a köteles hálának... Mindennek vége van és kell, hogy legyen is vége; azért én nem akarom önt'tovább fárasztani a manuduktorsággal... Fogadja ezzel örök hálámat!« Nagykarácsony napján segédkező papjával korán lép a főoltárhoz. Erőnek erejével az első misére fordítja a könyvet, annak jeléül, hogy három szentmisét akar mondani. De már a lépcsőimánál elállott a szava. Hazakisérték, ágyba fektették, még aznap felvette a szentségeket, az utolsó kenetet is. Ezután még 3 napig vívódott a halállal, csöndesen, nyugodtan, de már eszméletlen állapotban. December 28-án, Aprószenten napján, délfelé lélekzete csöndesebb lett. Környezete elimádkozta a haldoklók imáit, kezébe adta az égő gyertyát, egyik pap hangosan elmondotta az apostoli hitvallást; ennek végén, a nagybeteg egyet köhintett s ez volt utolsó sóhaja ... Éppen Urangyalára harangoztak. Hült tetemét üveges koporsóba helyeztük. Ezren és ezren jöttek ravatalához, hogy még egyszer lássák a Krisztusnak szive sze-