Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

XI. Dr. Mohl Antal

Az iskolai önkormányzat képviselőtestülete pedig ugyanezen évben (1906.) megválasztja tb. örökös alelnökének és az iránta érzett ragaszkodásának, úgyszintén kiváló érdemeiért köteles hálájának az ülés jegyzőkönyvben kifejezést ád, s ezen jegyzőkönyvi kivonatot küldöttségileg nyujtotta át. Győr városa pedig Mohi Antal elhunyta alkalmából emlékezett meg megható kegyelettel öreg plébánosának kimagasló érdemeiről. »Müködese, — irja a város a székcskáptelanhoz intézett részvétiratában, — hosszú sorozata volt az áldott sziv, az igaz emberbaráti szeretet megnyilvánulásának, mely minden panaszt meghallgat, minden könnyet letörölni, minden fájdalmat enyhíteni törekszik, minden sebet bekötöz s mindezért a nemes cselekedeteiért legnagyobb jutalmul a megnyugtató, boldogító öntudatot tekinti. Ily ritka erényekkel ékeskedvén, papi hivatásának magaslatára helyezkedett, városának kiváló polgára volt, a közügyekhez mindig a legmelegebb érdeklődés szálai fűzték s azok érdekében áldozatkészen állította szolgálatba tudását és tehetségét Elhalálozása a legőszintébb gyász érzését váltotta ki a város lakosságában.« Ezzel a szép akkorddal be is fejezhetjük Mohi Antal plébánosi működésének méltatását. Egyet azonban még meg kell jegyeznünk! Mikor utolsó éveiben arról esett egyszer szó, mi volt az ő papi életében a legvigasztalóbb, azt felelte: az ő plébánosi tevékenysége! Ezt felelte dr Karácsonyi János is, mikor 70 éves korában irói sikereihez gratuláltak. Mohi Antal, a plébános nyugalomba vonult, cíe a pap nyugodni nem tudott és nem |is akart. Gyógyíthatlannak hitt betegsége szerencsésen elmúlt. Jöttek ugyan helyette más bajok, nagy bajok, de ezek nem akadályozták abban, hogy szószéki működését folytassa, irói talentumát pedig még az eddiginél is fokozottabb mértékben gyümölcsöztesse. Azért ebbeli tevékenységét a következőkben még külön is megvilágítjuk.