Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok
XI. Dr. Mohl Antal
Hogy csak Schüchnek könyvét előbb magyarra kellett fordítani és a magyar viszonyokra alkalmazni. Az előbbi munkát a papnevelőintézeti Szent Imre-Egylet, az utóbbit Mohi Antal végezte el, néhány ügybuzgó és a lelkipásztorkodás terén szakavatott munkatársával. Ilyenek voltak: Wagner Lőrinc szentbenedekrendi főiskolai hittanár, Szalay Pál dadi plébános és utóbb Páder Rezső szabadhegyi plébános, aki az 1885-iki (III.) kiadáshoz a »Függelék«-et irta. Igy keletkezett az első magyar Schüch 1871-ben, mely 1910-ig hat kiadást ért és 8 hittani főiskolán fogadták el tankönyvnek,' 8 ) ami legfényesebb bizonysága annak, hogy a magyar Schüch igazán hézagpótló munka is volt. Másik tantárgyát az erkölcstant latinul tanította és latinul is magyarázta, még pedig meglepő könnyűséggel, nagy gyakorlata levén az egyház ősi nyelvének kezelésében. Latin fogalmazásai is ugyanerről tanúskodnak. Mohi Antal kettős tanári katedráját megtartotta kanonokká történt kinevezése után is egész 1886- ig! s igy összesen 24 évig működött a tanári pályán. 1879-től 1883-ig, tanárkodása mellett egyúttal a kisszemináriumnak kormányzója volt. Ezen idő alatt is »sereno vultu« .és »ab omni perturbatione securus« kormányozta a gondjaira bízott intézetet. Itteni működését jellemzik a következő sorok is, melyeket egyik, azóta már szintén elhunyt növendékének leveléből idézünk. »Istenben boldogult »bácsi«-nak négy évig voltam növendéke a kisebb papnevelőben. Csupa sziv volt és szeretet. Nem »bacsink«, hanem valóságos atyánk volt, aki haragudni még a legmakacsabb növendékre sem tudott. A megtévelyedett bárányt szeretettel terelte vissza a jó útra. Minden lépésünkre vigyázott; ha valamit észrevett, egybehívta az összes növendékeket s alaposan megoktatta valamennyit, ha csak egy volt is a hibás. Néha még éjféltájban is, — gyertyával a kezében, — körüljárt a dormitoriumokban... Az ellátás ellen panasz vagy elégedetlenség sohasem volt, de nem is lehetett, mert igazán uri ellátásunk volt. Igen sok ajándékkönyvet is kaptunk a jó »bácsi«-tól.« Botlások, kisiklások azért, — bár igen elvétve, — adódtak elő, de mindig az intézeten kivül és csak a duktorok elnézése folytán. Ilyenkor persze még a »jó bácsi« sem segíthetett másképen, mint a »consilium abeundi«-vel. Am még ezek az ifjak is, valamint azok is, akik hivatás hiányában önként léptek ki a papnevelő intézetekből, egész életükben Mohi Antalnak legodaadóbb tisztelői maradtak s a világban is többnyire előkelő állást vivtak ki maguknak. 19 )
