Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

I. Széchenyi György

hosszú rabságából, kívánatos, hogy: a sok csapás következtében tel­jesen elszegényedett nemesi családok sarjai egyházi nevelésben és jó oktatásban részesülve készülhessenek a haza szolgálatára; mi­vel pedig személyesen is meggyőződött arról, hogy a jezsuiták a vallásos nevelés és tanítás terén egyformán kiváló eredménnyel műkődnek, ezen rend vezetőségének rendelkezésére bocsájtja, —• szintén a királytól nyert rendelkezési jog alapján, a 30 ezer forin­tot érő mosonmegyei Nyulas birtokot, hogy ennek jövedelmeiből az egyetem mellé, világi nemes és polgári ifjak részére, nevelő­intézetet létesítsen. Az alapító főpap az intézet részére egybeállított szervezetváz­latban különös gondjaiba veszi azon ifjakat, kiket szüleik a katho­likus hitre való áttérés miatt hazulról elűznek; felnőve az ifjak sza­badon választhatnak hajlamaiknak megfelelő bármilyen pályát; az intézetben szerzett javak meghálálására csak azt kívánja tőlük, hogy soha se támadják az egyházat és ennek elöljáróit. Az alapí­tással 13 ifjú nevelését tette lehetővé. A rend tagjai rövid idő múlva megtelepedtek a várban, — a mai vízivárosi kapu mellett, —: a hadtestparancsnokság épületének helyén, ahol a Boldogságos Szűz tiszteletére kápolnát is építettek. Ezt a hármas alapítványt Széchenyi utóbb annyiban módosí­totta, .hogy; a kijelölt birtokok helyett azoknak árát adta oda az ala­pítványi célokra. Ugyanezen naphoz, 1687. márc. 19-ikéhez fűződik Széchenyi páratlan bőkezűségének még két emléke. A ferencrendieknek 20 ezer forintot ajándékoz esztergomi rendházuk helyreállítására; ugyanannyit a kapucinusoknak is, hogy budai rendházukat megújíthassák. Magyarország egyik nagyon tekintélyes folyóirata joggal ne­vezi fővárosunkat hálátlannak, amiért Széchenyi Györgyöt, ki nem­csak egyházának, hanem hazájának s annak fővárosának páratlan szolgálatokat teljesített, mindeddig nem érdemesítette arra, hogy tiszteletére szobrot emeljen, vagy róla utcát nevezzen el. (Kul­túra, 1932.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom