Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

X. Winterl Antal

bet-egylet. Ennek az egyletnek tagjai városszerte fönntartották iránta az érdekeltséget és nem egy barátot szerezték neki. Tgy lett, hogy évenkint mintegy 2000 forint gyűlt be az árvaház javára s lett Winterl halálakor tőkéje mintegy 40.000 forint, amelyben többféle nagyobb hagyaték és alapítvány is foglaltatik. Azt az örömet ugyan nem élhette meg az alapító, mikor maga az ország biboros primása 10.000 forintnyi alapítványával tüntette ki az intézetet. Már jókor gondoskodott Winterl, hogy alapítványa biztos kézre kerüljön. Megkérte a győri székeskáptalant, hogy vállalná magára a kezelést, amit az szivesen megígért. S így az intézet kath. jellege is biztosítva van. Nagy meglepetésben részesült egy szép reggelen Győr városa. Az árvaház tőszomszédságában az övénél talán még nagyobb területtel rendelkező ház, az úgynevezett Caneider-ház, tulajdonosának nagylelkűségéből az árvaháznak lőn ajándékozva. Álmélkodott a város, hogy középsorsu család ilyesmire képes. Tekint. Schmidt József, törv. biró és neje, szül. Caneider, kire a ház örökségképpen szállt, ajándékozták azt oda. Az Isten elvette három tehetséges jó fiukat, egyetlen leányuk maradt csupán; a kereszt érlelte meg áldozatkészségöket. Midőn e ház birtokába jutott, Winterl lelkében azonnal messzire kiható tervek támadtak. Egyet meg is valósított. T. i. SÍZ uj ház egyik részében apácáinak fölügyelete alatt nőcselédek számára menedékházat nyitott. Olyanokat fogadott oda be, kik hely nélkül voltak, s addig maradhattak, mig uj szolgálatot nyertek. Mig ott voltak, részesülték vallási oktatásban, gyakorolták magukat a szükséges munkákban, szigorúan kötelező rend szerint. Aki tudja, mennyi veszedelem környezi a szegény leányt városi helyen, aki ismeri a gyönge nem gyarlóságát, aki a jó cselédet megbecsüli: az érti, mily nagy jónak vetette meg Winterl e ház alapításával az alapját. Azonban a nagy közönség, mely oly sokszor nem érti meg, mi válik javára, ezen incézet mellett kevésbé lelkesült. Egy másik tervét sírba vitte magával, t. i. elhagyatott öregek számára cellákat tervezett; vannak öregebb személyek, kik egy-két száz frt évi jövedelemmel bírnak, s éppen emiatt az úgynevezett ispitákba föl nem vétetnek, de e csekély jövedelemmel csak nyomorúságosan tengődnek. Az árvaház mellett évi kis jövedelmök árán — ha többen volnának — celláikban szépen el lehetnének és amellett a serdülő árvaleányok ott gyakorolhatnák magukat a cselédek mindennemű teendőiben. Ez volt a terve. Telek elég volna. Talán ébreszt a Gondviselés embert, ki a tervet végrehajtja.