Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

X. Winterl Antal

Különben is asztala egyszerű volt. Volt káplánjai és meghittebb ismerősei erről tanúskodhatnak. Csak ha sok vendéget hivott, akkor költött vendégei iránti tiszteletből. Különben Winterl igen leleményes volt oly dolgok gyakorlásában, melyekkel hiveit magának lekötelezhette. Ha öregebb, még oly szegény polgár halt meg, maga szokta eltemetni, — mert régi polgár. Ha betegjei voltak, szorgalmasan meglátogatta. Ha ellenfele akadt, megelőzte őt szeretettel, s valamely titulus alatt vagy meglátogatta, vagy ebédre kérette, vagy gyermekeivel tett szívességet. Egy alkalommal iparosmester jött hozzá a káptalant érdeklő ügyben. »Vannak-e legényei, inasai?« kérdi Winterl. Igenlő válaszra jókora bankót ad neki e szavakkal: »Csinaljon nekik jó napot!« Hogyne rajongott volna az egész kompánia »Vinterli«-ért. — Akármily egylet — pedig Győrött ugyancsak sok van —• jött szedni, mindenik szépen kapott. Mikor felkérték valamely szívességre, hacsak tehette, megtette. Káptalani kiküldéseknél rendesen ott volt Winterl. Mikor papi functióra hivták meg, bármely külvárosba vagy falura is, szivesen elment. És lelkesedésbe tört ki, midőn bárhol a buzgóságnak nyomait látta. A város ügyeit mindig szivén hordta: mint városi képviselő a gyűléseken szorgalmasan megjelent. Hanem sokaknak föltűnt, hogy itt, a különben nagyon beszédes Winterl, ritkán szólalt fel. Ő befolyását legtöbbször indirecte érvényesítette, privát uton értekezve befolyásos szónokokkal, s így sokat tudott megakadályozni, ami a kath. érdekek kárára volt volna, vagy kivinni, ami azoknak kedvezett, anélkül, hogy személyét előtérbe tolta volna. Elve volt, hogy ő minden pártbelinek a papja, s hogy ilyennek nem lehet föladata, hogy pártvezéri szerepet vigyen, miután az emberek kellő különbséget nem tesznek' a pap közt mint pártvezér között és közte mint lelkiatya között. Hogy Győrött pl. a kath. iskolák megmaradtak, úgy hiszem nem tévedek, ha azt mondom, hogy ez Winterl érdeme. Sok aggodalmas éjszakája vala neki abban az időben, mikor a közösítés napirenden volt és a »győri páholy « sürögveforogva dolgozott, midőn a »tudomanyos fölolvasasok« napirenden voltak és a majom-theoria fönnen hirdettetett és egy X... Y... olyan dolgokat mondott a dunaiakról a casinoban, hogy a hölgyek pirulva szégyenkeztek a teremben. Az eddig mondottakból is könnyen látja mindenki, hogy Winterl vissza nem vonulhatott a kath. egyleti ügyektől. Szerette azokat kezében tartani, mert a plébános kötelességének vallotta, hogy