Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok
IX. Jáky Ferenc
1—1 óráig tartottak, de hivei mégis szivesén hallgatták, mert Jáky gondosan készült és beszédjeit szebbnél-szebb példák- és hasonlatokkal tudta kellemessé tenni. A délutáni keresztény tanítások csak félóráig tartottak, de nagyböjtön az oltárról mindennap tartott egy kis homiliát a napi evangéliumról. Bármennyire szeretett is prédikálni, mégis temetések és esketések alkalmával külön prédikációt nem tartott. Tudta, hogy miért. Két alkalommal szent missziót is tartott hiveinek; az egyiket 1860-ban és ennek megújítását 1864-ben. Mindkettőt szentferencrendi szerzetesek tartották; névszerint a sokáig megemlegetett Dank Agapius, Kopeczky Bonifác, Hermann Jeremiás és DÖbrÖssy Hermenegild atyák. Mint elgondolható, az egész vidék, mintegy 40 falu, kivette részét ezen, akkor még ritka és szokatlan ájtatosságbői. Nagy hatással volt a népre az is, hogy maga Simor püspök nyitotta meg az első missziót. Régi jó szokás szerint néha vendégszónokot is hitt meg plébániájára. Saját prédikációiban leginkább a pálinka és káromkodás ellen küzdött. Azonban ez ellen még más eszközöket is fölhasznált. Egyik az »örökös Rózsafüzér Tarsulat« volt. Az erről irt, terjesztett füzeteket, könyveket ajánlotta mindenkinek, ebbe terelgette férfi-hiveit is, mert a tagok arra is kötelezték magukat, hogy bódító italt, azaz pálinkát nem isznak. A pálinkásbolt éppen a plébániaházzal szemközt volt. Ha valaki a plébános szemeláttára, pálinkásüveggel közeledett, azt egyszerűen visszaküldte, ha pedig csak a'kkor vette észre, mikor a boltból már hozta a bódítót, az üveget elvette, tartalmát az utcán kiöntötte, de az árát megléritette s az üveggel együtt gazdájának mindjárt oda is adta. A káromkodókat, ha az illetőt rajtakapta, nyilván meg is fenyítette, vagy pedig gyertya-birságra Ítélte. Azonképen bánt el azokkal is, akik a vasárnapi munkaszünetet, kellő ok nélkül, be nem tartották, vagy a húsvéti gyónást gyónócédulákkal nem igazolták. Meg kell jegyeznünk még azt is, hogy ezt az ellenőrzést Jáky plébános személyesen végezte, maga gyűjtötte a húsvéti gyónócédulákat. Az itt a kérdés, mi adta meg Jáktjnak, a szegény falusi' plébánosnak, azt az erőt, tekintélyt, hogy népe, ha nem is hajtott mindenben fejet, de intézkedéseinek ellenszegülni még sem mert? Semmi más, mint a plébános papi erényeiről a hivekre áramló százféle áldás.
