Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

IX. Jáky Ferenc

lyok, hanem mint kezesek fognak letartóztatni, és ha a cél eléretik, minden bántalom nélkül lesznek szabadon bocsájtandók. Felszóllítom tehát Rábaköznek Felséges Urunk és Királyunk iránt mindenkor hiv lakosait, folytassák nyugton házi foglalatosságaikat. A királyi Trón fényének, a törvény erejének és a jó rendnek helyreállítására nincs szükség az üldözés eszközeihez nyúlni. Annak, aki cselekedetei által magát büntetésre érdemessé nem teszi, a törvényes hatalomtól nincs mit félni. Egyenes utakon jár a Jog és az Igazság! Kelt Sopronban, Junius hó 13-kán, 1849. Ez a hirdetmény megtette a maga hatását. A komáromi papok alig egy héttel utána visszakapták szabadságukat. Ezt Jáky ekképen irja le: »Junius 22-én visszahoztak a győri megyeházba és 27-én öcsémnek, Jánosnak és sógoromnak, Tinagl Ignácnak jótállása mellett Gyapay kormánybiztos szabadon bocsátott. Dicső Szent László napján szabadultam meg, 33 napi fogság utá,Ti a tömlőéből. Kérdőre sohasem vontak. Junius 29-én miséztem az újvárosi szentegyházban, 9 órakor, mert oda jött Ferenc József ő fölsége a misére. Junius 30-án a győri székesegyházban miséztem s délfelé megindultam gyalog hazafelé; de már az újvárosi vámnál fölvett kocsijára Ganz József ur, kapuvári kalmár. Csornán Szauer Ferenc bábsütő fogatott be kocsijába s este 8 órakor már otthon voltam. Deo gratias!« Jáky val együtt Szalontay és Császár is kiszabadultak a komáromi fogságból. Szalontay junius 30-án érkezett Kapuvárra, de már magával hozta a kolerabetegség csiráját. Mindjárt ágynak dült, július 3-án végrendelkezett s 4-én meg is halt. Tanulságos epizódja is volt ennek a fogságba hurculásnak. Mikor a huszárok Jákyt falujából kikisérték, egyik pálinkahős kiállott a kocsma ajtaja elé s odakiáltotta a huszároknak: » Vigyétek csak ...; régen megérdemelte!« S mit tett Jáky? Bizonyosan Semei-re gondolt, aki akkor, mikor Dávid király Absolon elől menekült, szintén kiállott az ut szélére, s a menekülő királyt ekkép gyalázta: »Eredj ki, eredj ki, vérszopó férfiú és Bálim embere...« És Dávid, bár tehette volna, sem akkor, sem utóbb a gyalázón meg nem boszulta magát. Bizonyosan így cselekedett az oslii plébános is! Jáky a történtek dacára is megmaradt jó magyarnak. Megmutatta ezt azzal is, hogy mevét Jáky-ra magyarosította, minden könyvét magyarul irta és mindig magyar zsinóros kabátban járt.