Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok
IX. Jáky Ferenc
biroknak harca a birtokosok ciien, miután a forradalom hősei csak a maguk felkapaszkodására látszottak törekedni, ezért nem hajoltam a forradalmárok részére, de tettlegesen nem működtem a lázadás ellen sem, hanem hangosan és folytonosan hirdettem, hogy a ker. kath. hit nagy veszélyben van. Minthogy királyunknak fő generálisa Windischgrätz Kossuth Lajost és pártját Pestről elkergette, annak nevéről a király hivei »Windischek«-nek, amazok Kossuthoknak cimeztettek. Szenvedőleges viseletem a forradalom iránt kitűnt, mivel nem is titkolhattam, de ha kihirdetni való rendeletek érkeztek, hol egyik, hol másik részről, mivel halállal fenyegették a nem hirdetőt, fölolvastam, kihirdettem a szószékről, engedve a külső hatalomnak. 1849-ik évi május 25-én néhány huszár e tájra is elszállongván, kérdezősködtek, vájjon van-e itt Windisch? A kérdezettek azt felelték: Van ám, mert a mi papunk imádkozik Ferenc Józsiért. Igy gúnyolták ő fölsége öccsét, Ferenc József főherceget, aki december 2-án .vette át a kormányzást. Bejöttek tehát a huszárok és elvittek magukkal kocsin Győrré, ahol a megye házában, első emeleti szobában, nt. Szalontay György esperes és kapuvári lelkésszel és nt. Császár István baboti lelkész urakkal be lettem zárva. Junius 10-én elvittek minket is, meg más 9 foglyot, Komáromba. Éjfél felé érkeztünk a megye házába s azonnal beszállásoltak a jbörtönbe, az egyes Ikóterba. Másnap áttettek a szobába, hogy tizen együtt legyünk. Érdemes Kósa József porkoláb — várnagynak hivtuk — igen becsületesen bánt velünk s igen megbecsültük és megszerettük őt.« E közben azonban mi történt? Rohonczy Ignác, Sopron és Vas vármegyék kir. biztosa, 1849. június hó 13-án a következő hirdetményt tette közzé: Hirdetmény. Miután a Győri Pártütők Rábaközből több oly tisztes férfiakat, különösen Plébánosokat, kik az ország politikájával soha sem foglalkoztak, egyedül azon okból hurcoltak rabságra, mert ezek az ő céljaikat elő nem mozdították; bekövetkezett azon kénytelenség, hogy az ártatlanul szenvedőknek élete és vagyona oly kezeseknek befogatása által biztosíttassék, kik a pártütők iránt rokon szenvükről ismerősek. Elfogattak tehát a cs. kir. katonaság által felsőbb rendelet szerint: Roth József, Fiáth János [és Dőry Ádám, hogy életükkel és vagyonukkal legyenek kezesek a pártütők által elhurcolt férfiak életéért és vagyonáért. Igy ezek nem mint politikai fog-