Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

VIII. Dresmitzer József

mikor ,az egyházat támadták. Láttuk a győri »Hazank« újság liberális okvetlenkedéseit két, saját neve alatt leadott polemikus cikkel utasította vissza. Sürün jelentek meg főhelyetíesi körlevelei is; a fontosabbakat ki is nyomatta. Jólehet a legkritikusabb időben és a legexponáltabb helyen állott az egyházmegye élén, viselkedésében, ténykedéseiben és irataiban oly bölcs tapintatot tanúsított, hogy se magyar, se német, se horvát el nem gáncsolhatta. A nemzeti zsinat előértekezletén nagyon okosan irányította az egybegyűlt papságot; a forradalmi hangulattól már akkoron telített levegőben papjai egyházias, hazafias magatartást tanúsítottak. A hozott határozatokban alig látjuk némi nyomát a másutt ilyenkor előtörő kilobbanásoknak, kilengéseknek. Semmi nyoma, hogy a kitüntetéseket kereste, vagy hajszolta volna. 20 évig működött előkelő főurak udvarában s mint fekete pap jött vissza az egyházmegyébe. Mikor azonban pápóczi prépost lett, a megtiszteltetések elől már nem térhetett ki. Akkori szokás szerint egy sereg vármegye, u. m. Győr, Baranya, Vas, Pozsony, Mosón, Somogy és a bácsai prediális nemesek széke megválasztotta táblabirájának. Hiszen akkor virágzott javában a táblabirás világ. Sőt hogyan hogyan nem, még a göttingai Tudós Társaság is tagjának választotta. Egész életében ifjúság- és vendégszeretőnek mutatta magát, ami biztos jele az ő derűs lelkületének, mellyel környezetét állandóan lebilincselte. Erre céloz aranymiséjének poétája is, midőn így szólítja meg: Lelkedben újra földeríté Régi vidor s mulató kedélyid. Mikor Dresmitzer a. pápóczi prépostok állandó rezidenciáját újból megépítette, az utcai bejáró fölé Isten-szemet is csináltatott, amilyen a Dresmitzer-házat pótoló régi kis szeminárium homlokzatát is ékesíti; itt ezen fölírassál: Dens videt et providet. Ha Dresmitzer élte végén visszatekintett hosszú, változatos, de mindig áldásos életpályájára, elmondhatta ő is: Deus videt et providet!