Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

VIII. Dresmitzer József

32. Augusta quoque Ferdinandi gratia aulae consiliarius decoratus. (1841.) 33. Tantis ornatus honoribus fatiguo usque pressus conspicuo decessit munere." (1841.) Mielőtt Dresmitzer az aranymise ritka kegyelmében részesült volna, megelőzőleg a megpróbáltatások kohóján kellett keresztüli mennie. Nagybeteg lett! Mikor a házi és helyi kezelés nem használt, orvosai tanácsára a hires budai fürdőket kereste föl. Ez arra mutat, hogy köszvényes bántalmai lehettek. Gyógykezelése idején az orsolyita apácák és a tanulóifjúság imái szálltak az Égbe, könyörögve a kedvelt főpap, a bőkezű jótevő egészségéért. És Isten meghallgatta könyörgésüket. Egészségét visszanyerve, a hivatalos gondoktól és terhektől is szabadulva, a királyi kitüntetés melengető sugaraitól övezve, zavartalan örömmel készülhetett küszöbön álló arany miséjére. 34. Tandem in Écs expetitus illuxit sol jubiláris. (1842.) 35. En Lucina quem fovisti, hic adest vir superis litaturus. (1842.) 36. Vita gravis, meritisque plenus vetulos inter adstantes socios piasque preces, (1842.) 37. Ductore Joanne Stankovits episcopo gratioso, verbo festivo periungente Carolo Wurda canonico scholastico, (1842.) 38. Josephus Dresmitzer praepositus Pápotziensis nativitate Verginis jubiláns aurea sacra célébrât. (1842.) Ezt a ritka szép napot Dresmitzer nem a hivatalos világ környezetében akarta ünnepelni, hanem bensőségesen, papi barátjai, rokonai és annak a jó falusi népnek körében, amelyik csizmaszakadtáig is szivesen elgyalogol, hogy az uj- vagy aranymisés pap áldásában részesülhessen. Ezért arra tökélte el magát, hogy aranymiséjét Écsen tartja, abban a templomban, melyet ő épített s ahol öccsének fia, József 1878. március 4-én bekövetkezett haláláig plébánoskodott. Valóban szép gondolat volt!