Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok
VIII. Dresmitzer József
fogva tagja volt az országos munkálatok bizottságának, azért Dresmitzer érdemileg akarván a közoktatásügyi szakhoz szólni, 1827. december 27-én fölszólította kerületének összes intézeteit, gyűjtsék össze és adják be neki megjegyzéseiket és kívánalmaikat a nevelés és oktatásügyre vonatkozólag. Kiterjeszkedhetnek az ifjúságnak! osztályok szerint való tagozására, a tantárgyaknak beosztására, az előadás módszerére, az iskolakönyvek javítására, megszerkesztésére; a magyar nyelv ügyére, annak helyesebb módon való tárgyalására; továbbá arra a kérdésre, is, mely tárgyakat volna kívánatos magyar nyelven előadni; s végül mi volna üdvös az ifjúság erkölcsi és vallási nevelésére stb. Igy felkészülve vett részt a bizottságnak 1828. január 15-én megkezdett ülésein. — Mint elöljáró alantasainak javát előmozdítani igyekvő, fegyelmet tartó, tapintatos és előzékeny 'férfin volt.« Hozzátehette volna azt is, hogy megértve az ébredő nemzeti érzületnek sugallatát, szívvel-lélekkel támogatta a főúri körökben és középiskolákban alárendelt helyzetbe jutott magyar nyelvnek előretörését és érvényesülését. Ö, aki németajkú szülőktől származott, német világban, — Mária Terézia, József császár és Fengler püspök idejében, — nevelkedett, mint uj főigazgató az 1825. évi országgyűlésen elsőnek követelte, hogy az ellatinosodott középiskolákban egyelőre legalább két tantárgyat taníthassanak magyarul. Ezen szereplése egymagában is elég bizonyíték arranézve, hogy a tankerületéhez tartozó iskolákban, csakhamar Széchenyi István szelleme honosodott meg, aminthogy az ő főigazgatói működése is pontosan egybeesett Széchenyinek, ugyanakkor már hatalmasan fölfelé ivelő közügyi pályájával. 16 évi eredményes működés után Dresmitzer 1840. augusztus 3-án beadta lemondását. A király elfogadta és érdemeinek elismeréséül udvari tanácsossá nevezte ki, de állását meg kellett tartani utódjának kinevezéséig. Dresmitzer augusztus 16-iki körözvényében búcsúzkodik és jelzi a tankerületnek az uj főigazgató kinevezését. Dresmitzerrel, a főigazgatóval, meg is volt elégedve mindenki, csak a reformátusok nem, s pedig azért nem, mert 1832. január 16-án kelt rendeletével mint főigazgató lefoglaltatta az »Ähitatosság órái« c. református könyvet. Az 1832. évi ker. gyűlés ez ügyből kifolyólag fölirt a helytartótanácshoz s előadta a jogsérelmet, »mely a prot. autonómia
