Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok
VIII. Dresmitzer József
Josephus Dresmitzer, postquam in educatione Illustr. Herulornm viginti an nos et in cura animarum fere annum exegit. íme, a magy műveltségű pap, aki 20 évet töltött előkelő magyar urak palotáiban, elöljárói óhajára készségesen megy egyik kis plébániáról a másikra. De mert megállotta az alázatosság próbáit, az isteni gondviselés másfélévi sövényházi működése után megnyitotta előtte a fölmagasztalás fényes pályáját. 16. Idem e paricula secretarius Vicarii. 17. Eodem quoque officio A latere episcopali honoratus. (1819.) Wilt püspöknek 1813-ban bekövetkezett halála után a székeskáptalan Hollósy Mihály nagyprépostot választotta meg káptalani helyettesnek. Ő volt az, aki a buzgalmáról és nagy műveltségéről jóhirnevü Dresmitzer Józsefet 1814. vége felé maga mellé rendelte helyettesi titkárnak. A püspöki interregnum ezúttal szokatlanul hosszú ideig, 6 évig tartott. Az 1818. május 27-én elhalt Hollósyt Frank György kanonok követte a helynökségben, ki alatt Dresmitzer tovább viselte titkári tisztét. 1819. őszén Schwarzenberg Ernő herceg foglalta el a győri püspöki széket, aki a helynöki titkárt most már püspöki titkárrá nevezte ki s ezzel őt tette meg az egyházmegye tényleges kormányzójának. Ugyanis Schwarzenberg az egyházkormányzat terén eddigelé nem igen működött, idegen is volt, aki a helyi és a megyei viszonyokat nem ismerte, örült tehát, hogy olyan egyénre akadt, aki buzgó papi lelkület mellett egyformán kezelte a latin, a magyar, a német nyelvet s valószínűleg mint sokévi főúri nevelő, tudott franciául is. Ezenfelül és leginkább az szolgált javára, hogy az egyházmegyei kormányzatban már 5 évi eredményes gyakorlat állott mögötte. Bátran bízhatta ezért Schwarzenberg az egyházmegyei kormányzat gyeplőit Dresmitzerre. Ö maga egyházmegyéje népével akart megismerkedni s minthogy több éven át bérmálás sem volt, arra tökélte el magát, hogy bérmálva bejárja az egyházmegyét s egyúttal keresi a hívekkel való közvetlen érintkezést. Különben is szive sugallata szerint, erősen vonzódott a néphez és szegénységhez. Igy történt, hogy Schwarzenberg az ő rövid 2 évi püspöksége alatt, az akkor még sokkal gyérebb lakosságú egyházmegye területén 200.000 hívőnek osztotta ki a bérmálás szentségét.
