Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok
VIII. Dresmitzer József
Érthető tehát nagyon is Dresmitzer tusakodása. Végre az Ur hivő szava erősebb volt a félelemnél. Neki is szólt a biztató sugallat: E világon szorongatástok leszen; de bizzatok, én meggyőztem a világot. (Ján. 16, 33.) Belépett tehát kispapnak és az 1786—87-iki tanévre ő is Pozsonyba került. 7. Inque alumnatu pia quaeque apis instar tutus docto inferens pectori. 8. Expansis verő sub alis chari patroni sui Antonii Mailáth de Székhely, aeque praepositi Pápótziensis, 9. Fit neomista Josephus, castisque devotus aris zelo plenus superis litaverat. Ä pozsonyi jozefinista papnevelés Dresmitzeren nem hagyott nyomokat. Hiszen tudjuk József császár erőszakos intézkedéseit az egész ország, de legkivált a papság nagy ellenszenvvel fogadta és viselte, sőt az utolsó években, melyeket a Dresmitzer fivérek Pozsonyban töltöttek, már egész a forrongásig élesedett ki az ellentét. Azután 1790-ben, mindjárt József császár halála után, a theologusok ismét visszatérhettek egyházmegyéikbe. Az idősebbik Dresmitzer fiu ekkor már a gyakorlati évet is elvégezte, a mi Józsefünk pedig végzett theologus volt. 1790. XI. 1-én, a rendes szorgalmi idő kezdetén, nyílik meg újra a győri theologiai főiskola, de csak december 3-án van az első »prelectio«. Ezen gyakorlati év leforgása alatt a Dresmitzer testvérek eddigi tanulmányaik gyümölcsét szép, rendszeres jegyzetekbe szedték s József, úgy mint a többi theologusok, résztvett a szemináriumokban akkor szokásos lelki és szellemi gyakorlatokon. Nevezetesen gyakorolták még a jezsuita tanárok idejéből fönnmaradt ünnepi és alkalmi szinelőadásokat. Ilyen alkalmul szolgáltak a farsangi napok is. Dresmitzer József gyakorlati évében február 24-én, március 1-én és 3-án voltak ilyen magyar- és németnyelvű farsangi szinelőadások. Józsefnek mindegyik darabban volt szerepe; jele annak, hogy egyformán kezelte a magyar és német nyelvet. A tanév vége felé, 1791. augusztus 16-án fölvette a kisebb papi rendeket. Ekkor töltötte be 22-ik életévét. Még egy évig kellett a fölszentelésre várni. De az idő hamarosan elmúlt.
