Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

VII. Gergely Imre

Templomszentelés és arany mise. 197 magyar szokás szerint ott a szabadban egész ökröt sütöttek meg és húsát ingyen adták az éhezőknek. Sajnos, az ünnepség egyéb részleteiről nem maradtak fönn jegyzetek. Ezen szép ünnepek lezajlása után Gergelyi is az ősz Simeonnal nyugodtan mondhatta: Uram! most bocsásd el a te szolgádat. VIII. Készül a halálra. Idejében készült erre a nagy útra. 1802. szeptember 2-án megirta végrendeletét. Épületesek nagyon a bevezetés ezen sorai: Nyilvánítom, hogy az egyedül üdvözítő r. kath. egyháznak kebelében akarok meghalni, igaz bűnbánattal, a szentségek ájtatos fölvételével és az Isten akaratában való teljes megadással. Azután a pontosság netovábbjával részletezi 12 ezer p. forintos nagy alapítványát, melyet már fönnebb ismertettünk. Ezen alapítványt még egyéb szép hagyományokkal egészíti ki. Nevezetesen hagy a császári templomnak szentségmutatóra és áldoztató kehely re 350 forintot, a fő- és Szűz Mária-oltár lámpáira és ezek olajára 300 forintot. Ä kethelyi templomnak ugyanazon célra 200 forintot. Fivére 3 unokájának egyenként 300 forintot. Látszik, hogy szegény rokonai iránt nem volt rideg és szűkkeblű. Kedves templomában már megelőzőleg kriptát csináltatott magának. Édesanyja, ki háztartását vezette s 4 évig volt ágyban fekvő beteg, elsőnek került az uj kriptába. A kripta elejére márványkeresztet állíttatott, éppen arfa a helyre, ahol a régi temploma szentélye ,állott. A márványkereszt fönntartására 50 forintnyi alapítványt is tett. A kereszt hátuljára ezen föliratot tetette: György Imre bűnösnek Itt fekszik a teste : Mondd, kértek, Istennél Nyugodjon a lelke! Az aranymise után rohamosan fogyott Gergelyi testi ereje! De nem a lelki! A megnyugvást az örök béke hazájában akarta élvezni, azért földi életében a munkálkodással nem akart fölhagyni. Alidon már közel volt halálához s oly gyönge, hogy támogatni kellett, vasár- és ünnepnapokon mégis misézett. Ezt tette halála előtt még 2 nappal is, miközben férfiak támogatták, mig végre reszketve karjaikba esett. Két nap múlva, 1804. február 6-án, meghalt.