Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

I. Széchenyi György

vér; ő tudta legjobban, hogy Montekukoli, a szerencsés vezér, aki éppen ekkor győri főkapitány is volt, ellensége a magyaroknak, s ellenük Bécsben egyre áskálódik. Mégis, Széchenyi György királyhűségét mindez meg nem ingatta. Nem feledte, hogy püspök, nem feledte, hogy Pázmány után mindent a Habsburgoknak köszönhet. Politikailag iskolázott elméjével azt is világosan látta, hogy Zrinyi Miklós és Líppay érsek elhunytával nincsenek a mozgalomnak megbizható vezetői. Ezért ezen válságos években, úgymint az Esterházyak, ő is visszavonult, egyházkormányzati ügyeibe mélyedért és csak akkor emelte föl szavát, mikor az összeesküvés megtorlásában a bécsi kormány túlment a törvényes korlátokon.

5

) így a fiatal Rákóczi érdekében irt Montekukolinak ; a püspököktől kért önkéntes adót kevesed magával megajánlotta, de mikor az alkotmány megsértésével Bécsben úgy döntöttek, hogy az adót nem kérik, hanem mindenkire kivetik, akkor először Äppafy Mihály erdélyi fejedelem közbenjárását kérte, majd látva, hogy a különben is nehézkes fejedelem csak kelletlenül és késedelmesen jár el ez ügyben, mint 80 éves aggastyán erélyes lépésre tökélte el magát. Maga irt Lipót királynak olyan levelet, mely az ő királyhűségét, de egyúttal az ő hazafias lelkületét is napnál fényesebben visszatükrözi. Ezen 1671. április 12-én Bécsben kelt levélben »a legalázatosabban kéri a fölséget, függessze fel minap kiadott adózási rendelkezését^ s ne nyúljon erőszakhoz. Másként a kizsarolt haza népe felzokog, karjait esdve az ég felé emeli s bosszút kér a számtalan sok özvegy és árva, a gyászos parancsolat szerzőire, kik nem hihetik, hogy a királytól származik. Tudja jól, hogy a felség félelemmel teljes imádassál van a mindenható Isten iránt, kinek litéletei csodálatosak; tudja, hogy mint kegyes és igazságos uralkodó Tőle vár áldást magára, a királynéra, gyermekeire, akikben halhatatlanságot remél. Erre az istenfélelemre, az ő csodálatos ítéleteitől való függés érzetére, utódai iránti szeretetére és bizodalmára alapítja megismételt kérését: rövid ideig halassza el a rendelet végrehajtását. A magyar nemzet — irja tovább — nem érdemel a királyi családtól hálátlanságot. Tudja mindenki, hányszor ontotta vérét az uralkodóház sértetlenségéért, a jelenben is lángban állnak házaik, a csatamezőkön megsebesülnek és meghalnak, amig a .szomszédos országok népeit az ellenség nem támadja, békében virulnak; a magyarok az első csatasorban harcolnak, hogy a többiektől a barbárokat távoltartsák. Voltak lázadások I. Fer-