Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok
VI. Gróf Zichy Ferenc
>: Láttatik nékem, mintha nyilván-való viaskodás, és vetekedés lett volna régoita Ferentz Püspökért a mennyei Szentek, és földi Emberek között; és ezek (az emberek) ugyan minden igyekezettel, óhajtással, könyörgéssel azon voltak, hogy Őtet, mint szarándokSágoknak Istápját magok között e világi zsellérségben minél tovább, s 'hosszasabban lehetne marasztalnák; amazok (az égiek) ellenben minden módon tsak azt kívánták, és sürgették, hogy ezen várt Vendégüket, sőt kedves Polgártársukat mennél előbb fogadnák az örök Hajlékokba; és már ugy látszott, midőn Püspökünknek végső nyavalyája az Ő kimúlásának közelgető idejét jelentette, szinte nyertesek lettek volna a Mennyeiek, ha tsak az ügye-fogyott Szegények serege, melly véle egygyütt haldoklani láttatott, esdeklő kezeit az Ég ellen ki nem terjesztette volna. De tapasztaltuk azonnal fogainatját a könyörgésnek: Exaudivit pauperes Dominus. Meghallgatta a szegényeket az Ur és Szerelmes Pásztorát az ő népének ép egészségére támasztotta. Látván azért a Menybéliek minő tekéntettel íhéznék az Isten szeméi a szegényekre, hogy többé s továbbá azok;nak hathatós közben-vetések az ő kivánságokat ne hátráltatná, végtére ki-zsarolták, s megnyerték, hogy mindeneknek tudta, vagy sajditása nélkül hirtelen történne az élők közül ki-szóllitatása. Ugyj äs lett! Midőn szinte Fő Pásztorunknak meg-tért egészségén mindnyájan örvendeznének, mikor tapsolva hálálkodnának egymás kö-^ zött, midőn több Esztendőkre nyújtandó életével magokat biztatnák, és igiy, midőn efféle szomorú változásrul ingyen sem álmodnának, egy szempillantásban, éppen alattomban, tellyességgel véletlenül, szabad légyen mondanom, orozva és lopva ragadta el MennyOrszág a Vilagtul.« Eszerint püspökünk váratlan és hirtelen halállal mult ki a világból. De ha hirtelen esett is halála, nern vala az készületlen, azért a most idéztük halotti szónok is imigy egészíti ki a püspök halálának elbeszélését: Hogy mondhatom én illy tekélletes Püspöknek kimúlását véletlennek, -ha nála az halál soha nem volt váratlan? Járjátok-el bár ujjolag emlékezettel életének, miólta tsak a jót a gonosztúl megválaszthatta, minden ideit, vizsgáljátok-meg esmét jámbor erköltseinek tekéletességét, soha nem tágult ájtatosságát, naprul-napra öregbedett Papi, és Pásztori buzgóságát, az Isten szegényeihez félbeholtával fenn szakadott bőkezűségét; mindezekbül vallyon mit tudhattok, mit tanulhattok egyebet? hanem, hogy Ő mindenkor