Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

I. Széchenyi György

Az egyházmegye hitéletére fontosabb volt a kismartonvárosi szent ágostonrendi apácakolostor megalapítása. Ezt Esterházy Pál alapította 1679-ben, kismartoni várkastélyának tőszomszédságá­ban; részben azért is, hogy, a rokonságbeli és más főúri hajado­nok, — (amennyiben férjhez nem mennének, — ott elhelyezést találjanak. Az akkori főúri családok ugyanis rendesen sok gyer­mekes családok voltak s mindig akadtak közöttük, akik egész éle­tükre zárdába vonultak. A kismartoni apácakolostort Széchenyi 10 ezer forintos ala­pítvánnyal támogatta, mert tudta, hogy a kolostor hitélete, az elő­kelő apácák példája, nagy hatással lesz nemcsak a város és vidék, hanem az egész Dunántúl hitéletére. Ezeket a kismartoni apácákat a soproni jezsuita atyák irá­nyították. Megismertették őket a 40 órai szentségimádással, a lelkigyakorlatokkal, jámbor egyesületekkel, mindez azután kiszivár­gott a városba és vidékére is. Emellett számos ifjú leánykában megérlelődött ia szerzetesi hivatás, úgyhogy rendesen 20—24-re ment a kolostori szüzek száma. 3 ) Az elaggott szegénysorsu papok megsegéléséről Széchenyi 1684-ben gondoskodott. Ekkor még Győregyházmegyének nem volt deficenciája. A püspök ezt egyelőre akképen pótolta, hogy össze­vásárolt 35 (ezer forint értékű vasmegyei birtokot, ezt mint örök adományt a győri székeskáptalan kezelésére bizta, azon rendelke­zéssel, hogy 1 a birtokok évi jövödelmét az egyházmegyei szegény­sorsú plébánosok segélyére fordítsa. Kiköti azonban a következő­ket: 1. A birtokokat a káptalan által választott kanonok kezelje, s jövödelmét évről-évre szolgáltassa be a káptalan pénztárába. 2. Mivel az alesperes úgyis évenként meglátogatja kerületét, a káp­talannak a tapasztaltakról tegyen lelkiismerete szerint jelentést s a segítséget belátása szerint a káptalan ossza szét. A jövedelem olyan papnövendékek taníttatására is fordítható, kik majdan plébá­niákra mennek. 3. A püspököU s kanonokokat felelőssé teszi, hogy az 'alapítvány eredeti rendeltetésétől el ne vonassék. Az alapít­ványt élvezőkre nem ró más kötelezettséget, csakhogy érte is imád­kozzanak. Ugyanezen .évhez fűződik a győri nemesi Konviktus megala­pozása. 1684-ben ugyanis az egyházmegye területén élő nemes családok gyermekei részére 33 ezer forintot tett le. A konvikta­rokat egyelőre, magánházban helyezték el; a fölvételi jogot az alapító a győri püspöknek tartotta fenn s rendelte egyúttal azt is,

Next

/
Oldalképek
Tartalom