Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

VI. Gróf Zichy Ferenc

vagy vakmerőség, ha tsak szüntelen, szem és fényetek alatt nem tartózkodik, ne talántán az ö Rendelésének is tsorbulására okot, s módot adna az ilyen vigyázatlanság, nem szűnt (meg) Parantsolatit esztendőnként ujjítani szolgalmaztató intésekkel, és Írásokkal; nem szűnt kémlelni Megyéjét kerületként Esperesttyei által, nem szűnt ugyanezeknek esztendő által két rendbéli tudósitásokbul maga Rendeléseinek fent-tartását mint gondos Ör-álló vizsgálni; sőtt még ebben sem nyugodott — meg Pásztori Gondoskodása, hanem tulajdon személy je gyanánt kettős Egyházi Törvény, vagy Tanáts Széket itt Győrött tudni-illik, és Szombathelyen örök állandóul emelt s állított, mellyennek egyébb tartozási között kötelességek lenne, ezen Istenes Törvénynek egész Megyében terjedését, s telylyesitését sürgetni, sérelmét meg-boszúlni.« Zichy püspök most ismertetett püspöki pásztorlevelét nyomtatásban adta ki, de a rávonatkozó későbbi püspöki »intesek és irások>< irva jelentek meg s mentek először az esperesekhez, azután plébániáról plébániára. Innét a »currens« és »circulare« elnevezés is. Ä plébánosok a püspöki iratokat »Protocollum«-ba másolták, ami, a megmaradt példányok tanúsága szerint, az 1745-ik évvel vette kezdetét. A mai nyomtatott Circulárék e tekintetben nagy könnyebbséget jelentenek. IV. Egyházi látogatások, Zichy püspök jól tudta, hogy a legjobb törvények, rendeletek is csak holt betűk maradnak, ha nincs, aki azok betartását állandóan ellenőrzi. Ezen ellenőrzés hivatalból a főesperest s amint hallottuk, azok helyetteseit illette. Zichy azonban ezzel nem elégedett meg, hanem főpásztori levelének kibocsátása után is személyesen folytatta a tridenti szent zsinat előírta egyházlátogatásokat. Miképen mentek ezek végbe, erre nézve álljon itt néhány egykorú leírás ellenségtől és jóbaráttól is. Arranézve a források megegyeznek, hogy a püspök megjelenése (mindenütt valóban apostoli volt; szelíd, személyes igényeiben a legegyszerűbb s mindenütt képzett világi és szerzetes papok kisérték, kik apostoli munkájában valójában szakszerű segítséget nyújtottak. Ám a mindenben csillogást kereső barokk-kor megkívánta, hogy az, aki megyéspüspök és emellett még gróf is és főispán is, az