Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok
VI. Gróf Zichy Ferenc
»hofmeister« (nevelő) kiséretében. Styrián, Karinthián keresztül utazriakj s csak október l-re érkeznek Velencébe s itt 3 napig tartózkodnak. Velencéből Paduán és Lauretumon át folytatják utjokat Róma felé, hová október 19-én érkeznek meg. Äz odautazás tehát 43 napot vett igénybe. Ez az utazás is bizonyítja, hogy a magyarországi római zarándokok a lauretomi názáreti szent házat egykönnyen el nem kerülték; csakis így magyarázható, hogy a loretói Szűz Mária tisztelete hazánkban is átalánossá lett., 6 ) Rómában a gróf-theologus a szent Apollonáris-ról elnevezett kollégiumban nyert elhelyezést, melynek növendékei már akkor is vörös reverendát viseltek. Rómából irja édesapjának, hogy lakása szük, 12-nek -van közös hálója. Többen vannak grófok és bárók. Religiozusnak (szerzetesnek) érzi magát az előbbi élethez képest. Egészsége jó, csak kezdetben volt némi baja »a csúfos olasz étkek tfniatt«. De hozzáteszi: »a bor jó (ugy) mint a kenyér (is). Sok a marhahús, a szárnyas ritka.« Intézetüket néha a pápa is meglátogatta. Egyéb részleteket római tartózkodásából nem ismerünk; de hogy mennyire kellemesnek találta itteni időzését, abból is kitűnik, hogy győri püspök korában egyik jeles theologusát ugyanazon római intézetben helyezte el. Pár év alatt véget ért a római tanulás is. Kortársai azt írják róla: tanárai, iskolatársai, ahol csak megfordult, mindenütt megszerették és épülésükre szolgált az ő szelídsége, jámborsága, ártatlan lelkülete és már akkor megnyilatkozott jótékonysága is. 1724. tavaszán ismét Magyarországban van s Vedrődről újságolja mostohaanyjának, hogy legközelebb Nagyszombatban pappá szentelik, ami ugyanazon év április 10-én, — a nagyhét szombatján, — tényleg meg is történt. 7 ) Pappá szentelése után május 14-ikére kitűzött uj miséje okoz neki is, meg apjának ,is nagy gondokat. Április 26-án irja Bécsből apjának, hogy őfölsége ceremonáriusa fölkereste és informálta őt primiciája felől. Äz udvar úgy kívánja, hogy az ujmise »infula alatt« legyen. De ő fél, hogy az sokba fog kerülni, mert »a ceremonárius relációja szerint az udvari muzsika 300 forint. Az koszorúk 200 forint, melyeket az Herczeg Asszonyoknak kölletik szokás szerint adni«. Aztán jön még az asszisztencia meg sok egyéb mellékes költség. Mindennek dacára az ujmise a kitűzött időben (V. 14.) mégis csak a legünnepélyesebb módon ment végbe, a bécsi szent ájgoston-
