Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

IV. Márki Mátyás

tult lélekkel indulhassanak a harcok mezejére s veszélyek idején itt is megemlékezzenek a keresztények segítségéről. Pénzét nem rakta élére. A plébánia jövedelmeiből ékesítette székesegyháznak is beillő templomát; öröklött családi vagyonából pedig megalapította a szent Antalról elnevezett javadalmat. Önművelődéséről tanúskodik szép könyvtára, melynek egy részét a plébánia napjainkig megőrizte. Nagy érdeme Márkinak az is, hogy paptársaival és káplánjaival valóságos szent János-szeretet fűzte össze; kereste a velük való gyakori érintkezést s nem rábeszéléssel vagy hivatalos nyomással, hí nem saját példájának erejével vitte őket lelkigyakorlatokba, szentségimádásba, missiókba s egyéb ideális papi dolgokba. Éppen ilyen jó barátságban élt a főesperesség területén működő különféle szerzetesekkel is: jezsuitáikkal, szentferenciekkfc!, szervitákkal és minoritákkal. Szolgálatukat sokszor vette igénybe, viszont ő is szívesen jelent meg ünnepségeiken s nemcsak pontifikált, hanem fiatalabb éveiben szentbeszédek és körmenetek megtartását is vállalta. Derűs kedélyét a loretói szerviták krónikája dicséri. Igen kedvelte ezeknek társaságát, sokszor kirándult Loretóba, egyszer java télben (1713. II. 22.) még farsangi vacsorára is. Ez alkalommal a krónikás a társaságról ezt jegyzi meg: »Omnes excessive hilares.« (Valamennyinek szinte túlságosan jó kedve volt.) Pedig Márki ekkor már címzetes püspök is volt. De ha kellett, tudott erélyes is lenni, még az annyira kedvelt szerzetesekkel szemben is; megmutatta ezt az 1713-iki pestis alkalmával. Sok kellemetlenséget elhárított tapintatos eljárásával; láttuk, mily szépen leszerelte a fölzúdult héflániakat a szoborszállítás alkalmával. Akkoriban címzetes főpapok, sőt székesegyházi kanonokok ,is címert választhattak maguknak. Márki címerébe az oroszlánt választotta, de az oroszlán ágaskodó lábai nem a szokásos kardot, hanem! a kettős keresztet tartják. Ez a Márki jelleme: erő és erély; de csak avégből, hogy apostolkodbassék. Ezt az ő apostoli lelkületét, buzgólkodását látta benne jebsrát és ellenség egyaránt, ezért mindenki tisztelettel hajolt meg előtte. Egyházi fölebbvalói nem is fukarkodtak az elismeréssel. Már mint soproni javadalmas, tehát egészen fiatalon, viseli a vasvári c. kanonok címet. Kismartonban hamarosan egymásután lesz: helyet-