Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok
I. Széchenyi György
Széchenytől Győrig. 3 A székeskáptalanban a zólyomi főesperességig haladt előre. Am nem annyira ez az előrehaladás vált előnyére és szolgáit örömére, mint ,inkább a nagyszombati személyes összeköttetések. Itt Pázmányt, >a nagy mestert, nemcsak látta, hallotta, hanem úgyszólván állandóan személye körül forgoilódott; kanonoktársai között tisztelhette a volt máltai vi;tézt, gróf Draskovich Györgyöt, ki vele egyidős volt s pár év múlva a győri püspöki székbe emelkedett. A világi urak közül pedig Esterházi Dániellel, és ennek öccsével .Miklós nádorral kötött benső barátságot, mely barátság átszállott a nádor fiára Pálra is, aminek későbbi éviéiben igen nagy hasznát vette, nemcsak előmenetelében, hanem az újhitűek elleni küzdelmekben is, amire őt biboros pártfogója különösen kiszemelte. Ezért Pázmány és utódja Lósy primás is, az uj kanonokot leginkább a lelkipásztorkodás terén vették igénybe. Maga Széchenyi ,irja egyik későbbi levelében: »Engem vikáriusom Lósy a komjáti plébániára küldött, 3 hétig voltam ott; meg mindjárt Püspökire rendelt, Pozsonynál.« Fontosabb állomása tvolt a plébániával egybekapcsolt vágujhelyi prépostság, melyet 1638 előtt elnyert; az ezen évi nagyszombati zsinatnak határozatait már mint vágujhelyi prépost irta alá. Itt a prépostság anyagi ügyeit saját jövedelméből rendbehozta, 2000 forinttal kiváltván a prépostság egyik elzálogosított birtokát Már itt megemlékezett Pázmány vele tanúsított jótéteményéről, s magára vállalta 2—3 kispap nevelési költségét. Forgách biboros primás korán a püspökjelöltek közé sorolta. Az ő jóvoltából történt, hogy Széchenyi 1643-tól 1648-ig egymásután három püspökségre kapott királyi kinevezést; a Csanádira, pécsire és veszprémire. A török hódoltság miatt a két előbbi püspöki jszéket nem foglalhatta el; és a veszprémi beiktatást jis csak íl654-ben tartotta meg, a hódoltságon kivül eső Sümegen; ennek várában volt a megyéspüspök székhelye is. A püspöki székfoglalással együtt járt a főispáni beiktatás is. Ilyen alkalmakkor a világi magyar urak szerették a pompát s vele kapcsolatosan a nagy áldomásokat. A beiktatáson jelenlevő Keglevich Péter az ünnepségről ezeket írja: »1654 szeptember 27-én Sümeg városában voltam, hol Lippay György esztergomi érsek és négy más püspök volt, gróf Batthyány Ádám és Nádasdy Ferenczczel. Ez nap volt Szécheny
