Petz Aladár: Győr szabad királyi város Szentháromság kórházának múltja és jelene 1749-1928. (Győr, 1929)

Bevezetés

tanainak elterjedésével s a népvándorlások utáni uj anthropo-geographiai helyzet rögzítődésével s a germánok theurgikus-népies orvoslása, valamint a népies orvoslást széltében gyakoroló laikusok fölött az V—VI. században egy uj orvos-typus formálódik ki, s ez a szerzetes-orvos typusa. így lesz az orvosi tudományok uj fejezetének kristályosodási magja az olaszországi Monte Cassino, a Szt. Benedek-rendi szerzetesek kolostorának székhelye, amely tanait és szellemét Irland, Oxford, Cambridge, Set. Gallen, Fulda, Reichenau stb. felé szertesugározza, s a X. században hazánk földjén is mély gyökeret ver. A Bencés kolostorok és apátságok száma hazánkban a XI. században már 25, a XII. században 41, a XIII. században pedig 64, mely intézményeikkel kapcsolatosan számos betegszobát (Infirmarium) tartanak fenn, majd mihamar különálló épületekben is elhelyezett Xenodochium-okat is létesítenek a betegek, elagottak és törődöttek gyógyítására és istápolására. A pannonhalmi, zoborhegyi, kompolti, miskolczi, pécsváradi, bakonybéli stb. kolostoraikkal — amelyeknek alapítási éve a 999—1280. esztendőkre esik — kapcsolatosan létesített Xenodochiumokban olasz barátok is tevékenykednek, aminthogy viszont feljegyzések szólnak arról is, hogy eme, főleg az azonidőtájt messze földön hires és magas fokon álló salernói iskolából kikerült tanítványokkal szemben az azonidőben szintén hires-neves bolognai egyetem orvosi oktatói között 1461. körül a magyar Giovanni D' Ungheria is helyet foglalt. Betegápolással foglalkoznak a keresztes hadjáratok idején keletkezett lovagrendek, igy a II. Géza király által hazánkba telepített Szent János keresztes vitézei, a Johanniták („fratres hospitali sancti Joannis"), s a Lazaristák, kik közül utóbbiak főkép a leprás betegeket („Szent Lázár szegényeit") istápolják. A XII. században a Franciaországból érkezett Ciszterciták alapítanak több kórházat hazánkban s szerzetesi hivatásuk mellett betegápolási ténykedést fejtenek ki az Augustinusok, Premontreiek, a jeruzsálemi Szt. Sziv Lovagjai, a Szt. Kláráról és Szt. Katalinról elnevezett rendek irgalmas nővérei, majd a Dominikánusok, Camillánusok és Minoriták is. A mohácsi vész e mai mértékkel mérve inkább gondozó, mint gyógyítójellegü filantropikus intézmények legtöbbjét elpusztította hazánkban, amiként pl. Angliában ugyanezen időtájt a reformáció és VIII. Henrik söpörték el a szigetországnak összes szerzetesi kórházait. A városok keletkezésével és a városi élet fellendülésével jobbára minden lakott helyen létesülnek kórházak, — Ispita, Xenodochia, Hospitalia — amelyeket egyik helyen magánosok áldozatkészsége, másutt papi és szerzetesi könyörületesség, imitt-amott királyi donációk által is J