Petz Aladár: Győr szabad királyi város Szentháromság kórházának múltja és jelene 1749-1928. (Győr, 1929)

Függelék

áll. A Röntgen-szakmában végzett önfeláldozó működése közben, az akkor még igen hiányos védelmi berendezések következtében szerezte későbbi halálos bajának csiráit: azokat a gyógyíthatatlan égési sebeket mindkét kezén, amelyek később rákos elfajulásra vezetve, őt a tudomány mártírjává avatták. Kézsebei miatt a sebészetet feladni volt kénytelen, s miután 1899—1900. években Kaposi wieni bőrklinikáján és Winternitz hydrotherapies osztályán mint gyakornok működött, 1901-ben városunkban megtelepedve, s 1902-ben a magyar állampolgárságot megszerezve, városunkban mint Röntgen-szakorvos, s mint a ker. mb. pénztár orvosa működött. A kórházunkban, a Horváth Imre-pavillonban 1910-ben berendezett Röntgen laboratóriumot vezette önzetlen és önfeláldozó ragaszkodással szakmája iránt. Meghalt hosszú, kinos szenvedések után 1918. október 8-án, miután balkezének három, jobbkezének pedig egy ujját már korábban elvesztette. Eltemetve Pozsonyban, a családi sírboltban. Dr. felpéczi Petz Aladár. Született Győrött, 1888. december hó 10-én. Középiskoláit a győri állami főreáliskolában, egyetemi tanulmányait a budapesti tud egyetemen végezte. Orvosi oklevelét utóbbi helyen, 1911. november hó 4-én nyerte el. 1910-ben gyakornok a budapesti I. sz. kórbonctani intézetnél, 1911. december hó 1-től 1913 szeptember hó l-ig díjtalan, majd díjas gyakor- Dr. felpéczi Petz Aladár operateur, nok a budapesti egyetemi I. sz. kórházigazgató-főorvos, a sebészeti belklinikán, báró Kétly Károly osztály vezetője, mellett 1913. szeptember hó 1-től 1919. szeptember hó l-ig díjtalan, majd díjas műtőnövendék s tanársegéd a budapesti egyetemi I. sz. sebészeti (Dollinger) klinikán. Dollinger tanár nyugalomba vonulásával s a három sebészeti klinikának kettőre történt redukálásával eszközölt személyzet megosztás alkalmával 1919. szeptember hó 1-én Kuzmik tanár II. sz. sebészeti klinikájára kerül mint díjas tanársegéd, s itt működik 1922. július hó 31-ig. 1922. augusztus 1. óta a „Szent Háromság" győrvárosi közkórház igazgatója és sebész-főorvosa. A háború alatt 40 hónapot harctéri szolgálatban tölt, mint népfelkelő segéd- és főorvos, részben a szerb, részben az olasz harctéren, mint a magyar v. k. egylet tábori kórházainak sebésze, majd 1917-től mint a „K. u. k. Chirurgische Kraftwagen