Petz Aladár: Győr szabad királyi város Szentháromság kórházának múltja és jelene 1749-1928. (Győr, 1929)

Zárszó

ZÁRSZÓ. Történetemnek im végéhez értem. Az itt elmondottakban igyekeztem hiven visszaadni mindazt, amit a régmúlt idők emlékeit őrző sárguló írásokból a Szent Háromság-ró\ elnevezett közkórházunkra vonatkozólag összefüggő rendszerbe foglalnom sikerült, s a nagy vonásokban megirt legújabb kor (1922—1928.) inkább csak szükségszerű kiegészítője lett mindannak, aminek megírása tulajdonképeni célom volt. Ambícióm oda irányult, hogy magashivatásu, nagy múltra és sok mostoha időre visszatekintő, immáron közel két évszázadnak nemes patináját magán hordozó, de szellemében a haladó korral ifjan lépést tartó intézményünkre vonatkozó porlepte adatokat a feledésből kiemeljem, s azokat sok szeretettel leporolgatva, mintegy mozaikszerüleg egymásmellé rakosgassam azok számára, akik a jelen feladatai mellett tanulságot, buzdítást és lelki épülést találnak a multak kultuszában is. Erre a munkára, amelyet a velejáró sok-sok vesződség után is sokkal inkább nevezhetek tanulságos szórakozásnak, mint a szó valódi értelmében teljesített fáradalmas munkának, a kötelességérzésnek egy neme is inspirált. Kötelességemnek éreztem azt, hogy ma, amidőn intézményünk az utolsó hat esztendő folyamán nem csupán tégláiban gyarapodott meg, de belső struktúrájában is messze kiható, lényeges és közhasznú fejlődésnek vált szerencsés részesévé, kegyelettel gyújtsam meg az emlékezés mécsesét úgy a kezdeti korban ténykedő, s itt felsorakoztatott jószándéku, porladó szereplők- és elődöknek ma már jeltelen, elmosódott emlékénél, mint pedig reá mutassak egyrészt arra a jelentős fejlődési mérföldkőre, amelyet a 90-es évek derekán oly sok nehézség után kiküzdött uj kórházépítés ténye intézményünk későbbi sorsára kihatólag jelentett, másrészt pedig reá mutassak arra az örvendetes változásra is, amely a kórházügy légkörében a legújabb kor vívmányaként kifejlődött, s még továbbra is fejlődőben van. Munkámnak további célja volt még orvostörténelmi irodalmunkat egy speciálisan kórházfejlődési tárgyú művel gyarapítani, s úgy hiszem, hogy ezzel úttörő munkát végeztem. Boldog volnék, ha ez a munka a hazai kórházügynek egy s más tanulsággal hasznára lenne és díszére tudna válni annak az intézménynek, amelynek történetét magába zárja.