Petz Aladár: Győr szabad királyi város Szentháromság kórházának múltja és jelene 1749-1928. (Győr, 1929)

Előszó

ELŐSZÓ. römmel üdvözöljük az előttünk fekvő kötetet ugy kultur-, mint orvostörténelmi jelentőségénél fogva. Hazánk egyik legnagyobb befogadóképességű s mintaszerűen berendezett gyógyintézetének történetét tartalmazza e mű viszontagságain keresztül egész napjainkig, voltaképen január 8-ikáig, amidőn a kórház kibővített és megszépített alakban fog újra átadatni a nyilvánosságnak. A kórház érdemes és lelkes igazgatója nyilván ennek a napnak az emlékezetessé tételére vetette alá magát annak a nagy, de hálás feladatnak, hogy kórházának történetét a rendelkezésére álló levéltári anyag gondos és lelkiismeretes felkutatásával megirja és közzétegye. A győrvárosi Szentháromság közkórház voltaképeni története az 1749-ik esztendővel kezdődik, jóllehet akkor még nem kórház, hanem ispotályként alapították. Igen sok kórház van a győrin kivül Európaszerte, mely mint Xenodochium indul meg későbbi rendeltetésének útjára, tehát mint domus hospitum, röviden hospitale, tehát ispotály, amely név mögött nem a mai kórház értendő, hanem egy emberbaráti menedékhelynek nevezhető jótékony intézmény, afféle, mint a mai hospitiumok, Hospizek. Zarándokok és elfáradt utazók, kitett gyermekek és magukra hagyott szülőnők, árvák és özvegyek, betegek és magatehetetlen aggok nyertek ott szeretetteljes segítséget és elhelyezést, miről a csvoSó^o;, a „Spittal-Vatter" gondoskodott itt Győrött is. A xenodochiumból, mint általános jótékonysági intézményből válnak le utóbb fokozatosan az abba felvettek különböző csoportjai és alakulnak át önálló, speciális intézetek ápoltjaivá. így állanak elő az idők során ezek a különleges célokra szolgáló házak : a csecsemőuotthon (brephotrophium), az árvaház (orphanotrophium), a szegényház (ptochotrophium), az özvegyek otthona (chaerotrophium), az eleinte csak a leprások elkülö-