Petz Aladár: Győr szabad királyi város Szentháromság kórházának múltja és jelene 1749-1928. (Győr, 1929)

Bevezetés

Szerzőnek e fenti határozatra tett 475/926. sz. előterjesztése adta meg- a lökést arra, hogy az u. n. „második kórházbővítés" folyamán a szülő- és nőbetegosztály — mely addig a sebészeti osztályon volt elhelyezve — valamint az orr-, torok- és fülészeti osztály — mely az irgalmas testvérek otthonának létesítésekor hontalanná vált — nemkülönben a szemészeti osztály is — mely kórházunkban mint önálló osztály eladdig képviselve nem volt — mint uj és különálló osztályok, külön műtőteremmel és összes tartozékaikkal létrejöhessenek. Külön meg kell itt emlékeznem kórházunk belgyógyász-főorvosának, Dr. Nyáry László egyetemi magántanárnak ama sok-sok fáradozásáról, amelyet a ^második kórházbővítés" létesítményeinek előmunkálatainál és tervezésénél is kifejtett. Az ő gazdag tapasztalatai és gyakorlati érzéke sugallta a belosztály terveinél azt a szerencsés megoldási módot, amivel eme osztályunk a továbbiak folyamán kivitelre került. Egyébként pedig az u n „második kórházbövités" történetében az alább idézett tanácsi felirat jelentett lényeges mértföldkövet : „10,575/1926. tan. Nagyméltóságú M. Kir. Népjóléti és Munkaügyi Miniszter Ur ! A folyó évi július hó 26-án küldött 95,100. sz. táviratában arról értesített Nagyméltóságod, hogy hajlandó kórházbővítési és fejlesztési célokra államkölcsönt adni s annak bejelentésére hívott fel, hogy mekkora hitelre volna szükségünk? Nagyméltóságodnak már régtől tudomása van arról, hogy kórházunkat egy uj elmeosztállyal s a háború idejéből visszamaradt s még mindig használatban levő fabarakkok lebontásával egy uj belgyógyászati pavillonnal szándékozunk bővíteni. Uj elmeosztály bővítésével elsősorban Nagyméltóságod kívánságának akarunk eleget tenni, mert erre az állami elmegyógyintézetek túlzsúfoltságára való tekintettel, több izben is méltóztatott figyelmünket felhívni. De ha csak Győr város és környékének szükségletét tekintjük, akkor is kellene egy ilyen uj osztályt létesítenünk, mert a mai elmegyógyászati pavillonunk oly régi és oly kicsiny, hogy még Győr város szükségletére sem elegendő, pedig a győri kórház környéke, honnan a betegeit felveszi, a megye határát is meghaladja. A további építkezést az teszi szükségessé, hogy még a háború idejéből visszamaradt két fabarakk oly rossz állapotban van, hogy már ezokból is, de azért is, mert abból a férgek soha ki nem irthatok, kórház céljait tovább nem szolgálhatják, s azokat le kell bontani. Mivel azonban a kórház az itt elhelyezett ágyakat nem nélkülözheti, pótlásukról feltétlenül kell gondoskodni. E tárgyban a tanács alapos megfontolás után arra az elhatározásra jutott, hogy mivel a kórházunk betegeinek legnagyobb °/o-át a belbetegek teszik ki, akik részére soha elég férőhely nincsen, egy uj — mintegy 120 ágyas — belgyógyászati pavillont épít, s azokat az osztályokat, melyek ma a barakkokban