Petz Aladár: Győr szabad királyi város Szentháromság kórházának múltja és jelene 1749-1928. (Győr, 1929)
Bevezetés
(A 4 kikeresztelkedett izr. [nő] tulajdonképen csak 2 személynek felel meg, mert az egyik [Abrahamin Barbara] az év folyamán 3 izben volt ápolás alatt.) Elhaltak kor szerint : 5—10 éves között ... 0 10-20 „ ... 2 20—30 „ „ ... 12 30—40 „ 7 50—60 „ „ ... 6 60—70 éves között ... 3 70—80 „ „ ... 2 80-90 „ „ . . . 1 Ismeretlen korú .... 2 Születési és lakhely szerint a felvételre került betegek igen külömbözően oszlottak meg. Miután az ápoltak legnagyobb része mesterlegény volt, az azonidőbeli vándorló mesterlegény-typus folytán találunk a betegállományban Wien, München, Augsburg, Graz, Prága, Mantua, Troppau, Breslau, Hamburg stb. születésű egyéneket, valamint több pfalzi és bajor községből származókat is. Érdekes jelenség, hogy a 306 beteg közül mindössze 18 volt helybeli születésű vagy illetékességű, s néhány révfalusi, szigeti és szabadhegyi, mely utóbbi, jelenleg Győrhöz tartozó városrészek, mint „Revfalló", „Szigeth" és „Szabathegy" szerepelnek. A szomszédos községekből is több betege volt kórházunknak, s e községek úgyszólván mind német nevükkel vannak feljegyezve. Feltűnő jelenség az is, hogy az 1781-ben felvett 243 férfibeteg közül 230 nőtlen volt, s ebből következtethető, hogy akinek csak valamire való szerény hajléka volt, az a kórházba bizony nem ment, s az intézmény jobbadán csak az otthontalan és bolyongó külföldi vándorlegények és földhöz ragadt koldusok tanyája volt. Az 1782-ik esztendőből fennmaradt okmányokból megtudjuk azt is, hogy a fenti qualitásu beteganyag ezidőben a korábbi évekhez viszonyítva fokozottabb mértékben áramlott a kórházba. Nevezetesen ebben az esztendőben 100%-os ápolószemélyzet-szaporítással találkozunk, ami pontosabban kifejezve annyit jelent, hogy 1 férfi és 1 női ápoló mellé még egy férfi és még 1 női ápoló alkalmaztatott. Az emelkedő tendenciájú betegforgalomra enged következtetést vonni az a további körülmény is, hogy a „Spital-Vatter" évi javadalmazása tanácsi határozattal 50 írtról 60 frtra emeltetett. A betegforgalom emelkedése tükröződik vissza az 1781 aug. 26-iki tanácsülés jegyzőkönyvéből is, mely a Prot, ab Anno 1781. No. 18. alatt a következőket mondja: „Nachdem die Krancken in dem Armen Haus bey der Heil. Dreyfaltigkeit dieses Jahr hindurch dergestalten sich vermehret, und bis Dato noch in einer so grossen Anzahl sich befinden, dass die alldortige Dienstmagd zur Abwartung deren selben keines Wegs hinhänglich sondern eine besondere Krancken Wärterin unumgänglich Nothwendig sei