Závodszky Levente: A Héderváry-család oklevéltára. második kötet (Budapest, 1922)

szigetközi birtokait köti le, mi ellen azonban nővérének örökösei, szintúgy örökösödési szerződés alapján a Báthoryak tiltakoznak.

1 Még május havában Ozorán van, a mikor hűséges szolgájának, Zakáchy Andrásnak adja még meglévő szécsényi földjeit.

2 Ferencz mellett ez időben Nándorfehérvár bánja volt még az ifjú Török Bálint, a kire a méltóság atyjáról szállott. Török helyett azonban gyámkodó nagybátyjai, a Sulyoktestvérek, István és Balázs szabácsi kapitányok intézkedtek. Török albánja volt Oláh Balázs, Héderváryé Móré Mihály, azonkívül a király megbízásából a gyalogosokat Bárdy László, a naszádosokat Ovvchiarewyth Péter vezette. Lajos király a bánságot el akarta tőlük venni és Báthory András szatmári főispánnak, továbbá Országh Ferencznek akarta adni, most azonban főleg a Sulyok-testvérek hangoztatták ép úgy, mint Székely Miklós jajczai bán 1508-ban, hogy addig a várat át nem adják, míg költségeiket meg nem térítik és követeléseiket — Töröknek 12.000, Hédervárynak 8000 aranyat — meg nem fizetik. A bánok föltételeik teljesítése mellett hajlandók lettek volna a várat átadni, azonban mivel azokat meg nem nyerték, a várba vissza sem tértek. Midőn a király felelősségükre intette, Hédervár}', kit a köszvény is kínzott, már hajlott a királyi parancsra,

3 azonban Sulyokék nem engedték be Báthoryt. A törvények szerint legalább az egyik bánnak mindig a várban kellett tartózkodni, most azonban mindketten távol voltak s nevükben helyetteseik intézkedtek. A török ostromát állták is vitézül, azonban napról-napra fogyatkozott az őrség, a lőszer és az élelem is. Ráadásul Héderváry albánja, Móré Mihály, átszökött a törökhöz. Helyébe Morgay János lépett, a bukást azonban feltartóztatni nem tudták. Sulyokék távollétében július 7-én rohammal foglalta el a török Szabácsot, augusztus közepén Zalánkemént, Zimonyr 1 I. 395. és II. 431., 432. 2 I. 396. 8 Veranchich. M. H. H. Scriptores II. k. 14. 1. — Azonban tévesen írja Veranchich és utána mások, hogy új házasságával foglalkozott ; felesége élt még 1526 végén is, és csak 1529 szeptemberében nősült újra. IV*