Závodszky Levente: A Héderváry-család oklevéltára. második kötet (Budapest, 1922)

elégíteni a Nagylúcseieket, a kik a per kapcsán zálogjogot nyertek a Héderváry-család birtokaira. 1482 őszén Radvány és a Kalács erdő átengedésével sikerült is Miklósnak és unokatestvérének, Ozsvátnak őket kielégíteniük.

1 Mivel pedig a Pál által kikötött 3000 frtnyi zálogösszeget Miklós fizette ki, Pál birtokai is az ő kezébe kerültek, ő azonban 1483-ban azok felét 1150 frtért és a veszprémmegyei Dobronyért átadta Ozsvátnak.

2 1484-ben szigetközi jobbágyaik már együtt hatalmaskodnak a felsőszapi Domonkos-szigeten,

3 mely alkalommal a birtokosokat is megverték. Ezek javai a Nagylúcseiek kezére kerültek, a kik már előbb is zálogjogot szereztek maguknak — bár csak ideiglenesen — a Héderváryak javaiban. Egyébként is a család tagja, Orbán, ekkor győri püspök és kincstárnok volt. 1485-ben tehát Héderváry Miklós a maga és gyermekei, Lőrincz (IV.), Ferencz (III.) és Katalin nevében kölcsönös örökösödési szerződést köt Nagylúcsei Orbán győri püspök, kincstárnokkal és atyafiaival,

4 melynek értelmében a kihaló család birtokait a másik fél örökli. A bizonytalan Jövő gondolata irattá a szerződő oklevél hátára : »Domine Jesu custodi, défende.* 1487 decemberében jelen van azon szerződésnél, melyet Frigyes császár és Mátyás király kötöttek.

5 1489-ben tárnokmester és mosonyi főispán,

6 amikor a Keledfalvi Korothnayakkal kötött csere révén megszerzi Sziget pusztát (Tolna m.).

7 1490-ben elhal Mátyás király, kinek egyetlen utódja maradt Corvin János. Héderváry Miklós a királyválasztás előtt nem feledkezik meg a Hunyadi-házzal való régi összeköttetésről és hálájáról. A délvidékiekkel együtt Corvin pártján van. Ügyük rosszra fordul, de mielőtt Budáról menekülnének, a tárnokházat feltörik s magukkal viszik a királyi 1 I. 323., 324., 325. II. 403. 2 I. 326. 3 II. 404. 4 I. 327. 5 Teleki XII. 375. 1. 6 Hazai Okmánytár V. 371. és VII. 483. és M. O. D. L. 19604. és Fasc. 390. Nr. 28. Orsz. Levéltár. 7 I. 334. — Ez évben jobbágyaik hatalmaskodásáról szól : I. 335. és II. 405.