Závodszky Levente: A Héderváry-család oklevéltára. második kötet (Budapest, 1922)
tanú azon okiratnál, mely a pápa és a zsinat közti viszály lecsendesítése érdekében történt június 15-iki tárgyalást megerősíti. Július 1-én Luccában van Zsigmond mellett és 30 lóval kíséri őt Siena felé. Urával együtt itt reked. Zsigmond okt. 31-én újra követként használja IV. Jenő pápához Rómába, a hová el is megy követtársaival együtt, de még november hó folyamán visszatér újra Sienába. 1 1433 jan. 3-ikán Sienából újra követként küldi Zsigmond, hogy társaival együtt békét kössenek Flórenczczel. Január 29. és február 6-ika között folyt Flórenczben a tárgyalás. Zsigmond már meg akarta szakítani a tárgyalást és követeit visszahívni, a kik február 8-ikán hagyják el Flórenczet, S. Cascianóban háltak és másnap Sienába érkeztek. 2 A tárgyalások Velenczének kedveztek. Zsigmond a császári koronázás érdekében is engedett s így létrejött az általános béke. IV. Gyula pápa 1433 május 31-én, pünkösd ünnepén tette Zsigmond fejére a császári koronát, mely ritka ünnepség és szertartás szemtanuja volt hű követe Héderváry Lőrincz és királyi apródja, az ifjú Miklós (VII.) Hűséges és fáradhatatlan szolgálata jutalmat is nyert. Még Ferrarában 1433 szept. 18-ikán adományképen nyeri Gönyő várát és tartozékait. 3 Majd urával együtt Mantuán keresztül Baselbe érkezett. Csak 1434 okt. 6-án jutott el Zsigmond Pozsonyba s valószínűleg ekkor kerültek haza Lőrincz is és vele unokaöccse, Miklós (VII.) Az 1435-iki országgyűlés az ország védelméről intézkedett, mely szerint Pozsony vára védelmére a Hédervárycsalád két zászlóaljat állított ki. Itt van márcz. 29-ikén az országnagyok között az ifj. Stibor hagyatékának a tárgyalásán. 4 — Midőn pedig a törökök Magyarországra törtek és támadásuk az országnak nagy károkat okozott, néhány magyar úr, — köztük Héderváry Lőrincz is, — 1437 elején kimegy Zsigmondhoz Csehországba, és márcz. 3-án kerék, 1 II. 370. 2 II. 371. és Deutsche Reichstagsäkten X. 2. k. 703—707. 3 I. 148. — Beiktatásra: 150. Tiltakozás: II. 372., 373. 4 Szerómi—Ernyey i. mű I. 216. 1.
