Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)

II. GYŐR 1848—49-BEN

hivatásának felfogására vezérlék volna — botrányos kicsapongások ürügyéül használtattak s több helyeken hitsorsosink esének áldozatul — városunk ment maradt ez idáig a szennyes önérdek s türelmetlenség fekete foltjától, mellyet a történet nagy könyvének évlapjain Magyarhon több, de nem magyar, hanem tót és német ajkú városi irányában letörülhetlen betűkkel jegyez fel a kérlclhetlcn igazság. A megyei és városi hatóságok, úgy szintén az összes polgárság és tanuló ifjúság erélyes együttműködésének eredménye a fentartott csend és béke, — valamint az is, hogy szeméi}' s vagyon biztosság zavarva nem lőn, — s hogy a zsidónak személye és vagyona is hasonló tiszteletben részesült — s illyképen lőn kiérdemelve — hogy Győr város lakosi a most már testvérileg egyesült polgártársak méltók arra, hogy legyenek e szabad honnak szabad liai. Hála érzetünk kényszerít és kötelez ezen őszinte nyilatkozatra s az édes tudat, hogy mi is e város lakosai vagyunk, melly a vész napjaiban kemény és elhatározott, a ború eltűnte után pedig méltányos és igazságos vala — emeli kebelünket. Vajha Győr, ezen úgynevezett magyar Marseille, követné tovább is e várost haladásban és türelemben — s lenne ő és legyen — napról napra virágzóbb, nagyobb és tartalmasabb. Ez legforróbb óhajtásunk s ezzel kapcsolatban az, hogy legyen minél több alkalmunk kötelességünk pontos teljesítésére s ha úgy kívántatnék, bár milly áldozattal legyőzhetni s tanúsítani, hogy szivünk távol minden clzárkódási szellemtől, városunkért dobogva ver s annak méltó lakosi vagyunk. Az egész zsidóság nevében. ijedelmek. Az ilyen félelmes hírű időben különben a legkisebb zörejre is össze szokott rezzenni a közönség, mert mindig a legrosszabbat véli maga előtt. Május 6-án például hajnalban dobpergés riasztotta fel a várost, fegyverbe hittak a nemzeti őrsereget. Képzelhető az általános zavar és félelem. Az asszonyok mindnyájan mint Hector íelesége búcsúztak férjeiktől és férjeik nem mindnyájan érezték magukat Hectoroknak. Reggel azután 35 kocsin kiindult a sereg a vész színhelyére, Ravazdra. A vész pedig abból állott, hogy a ravazdiak az uraság erdejét dézsmálták s az uraság ügyvivője attól tartott, hogy elviszik az egész erdőt, stafétát küldött tehát Győrbe. Szakemberek azonban oda nyilatkoztak, hogy a ravazdiak nem épen az uj törvények óta dézsmálják azt az erdőt. A haza/t:- Nem is itt rejlett a rémülékenység gyökere, hanem onnan a lege1

' távolból szívták a gyökérszálak a tápláló nedvet, az alföld déli részéből, ahol égett már a lázadás üszke, a Kárpátok közül, ahol morajlott a veszedelem s a Dráva mellől, ahonnan átcsillogtak