Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)

II. GYŐR 1848—49-BEN

Mentős A mindennapi élet gazdagon felbukkanó kisebb-nagyobb kérliözngyek. ^ései és csetepatéi mellett különösen négy jelentős ügy folyamata foglalta le magának a közélet teljes érdeklődését. Ezek : a vármegye közgyűlése, mely május 1-én volt végbemenendő, nyomon követte ezt a városi tisztújítás s annak előharczai a kijelölő bizottság körül, ez május második felében, a nemzetőrségi szervezése és annak tisztválasztása, melynek május végére volt kitűzve a határideje és végül az országyülési képviselőválasztás június végén. A megye A vármegye közgyűlésének s egyidejűleg az uj, alkotmányos kl-uui a

l

a

P

on megalakuló népképviseleti megyebizottság szervezésének előmunkálatairól egyetmást már a közvetlen előző lapok elmondottak. A fonál a következőkben folytatódik. A május elsejére kitűzött közgyűlés előtt a megye alispánja, DORN ER EDE, kit szintén a retrograd elvek előharczosának tartottak s a következmények szerint nem alaptalanul, maga is tanácskozásra hivta össze a megye főembereit. Aggodalmát fejezte ki ez alkalommal az alispán, hogy a korábbi értekezlet eljárása, nevezetesen a községekbe küldött bizalmi férfiak munkája folytán oly tömegek gyűlnek össze a megye májusi közgyűlésére, melyek rendbontást idéznek elő. KÁLÓCZY LAJOS és társai azonban megnyugtatták, hogy ami a törvény alapján történik, az helyesen történik s rendbontástól félni nem lehet ; ha mégis kísérlete mutatkoznék, szembe kell azzal szállni s a rendbontás alapokait el kell hárítani. Mindezeknél fogva mielőtt a teendők felett tanácskoznának, meghívják a gyűlésbe BALOGH KORNÉLT, a megye volt követét, hogy módot nyújtsanak neki a nyilatkozásra. A tanácskormány meggyőződését fejezte ki a már hallottak után, hogy „a szivében csírázni kezdő honszeretetnél fogva leköszönésével a megye nyugalmának meghozandja polgári áldozatát." Balogh Balogh Kornél megjelenvén, beszédében kifejti a tényleges és Koméi nem

\

e

p

es közszolgálat külön-külön jellegét, elismeri a rendkívüli visszavo- , • , , „ m

a. idők ragadók hatalmát, mely őt hivataloskodása 25-ik éve után a honszolgálat nemleges terére sodorja s kijelenti, hogy a jelen körülmények közt, midőn a hivatalviselésre a nép általános bizalma szükséges, őt hivatalában még a többség sem tarthatja meg; leteszi tehát tisztét. E fölött a tánácskozmán}^ méltányló elismerését fejezi ki neki,