Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)

II. GYŐR 1848—49-BEN

Elhallgatván a zene. koronás királyunknak a nagy kávéház felső csarnokablakában kivilágított s „éljen a király" aláírással ékített képe előtt, a fáklya körben jeles szónokunk a valódi népember. LUKÁCS SÁNDOR polgártársunk lépett a szó-székre, s elmondván ismert Lukács ékesen szólásával a történteket s éltetvén a királyt, a nádort s a magyar Sándor. felelős ministeriumot, hálaigére inté a népet azon jókért, mellyekben Isten, a nemzet hatalmas és igazságos istene azt, egy csepp polgár-vér nélkül részesíté. Dörgő éljenzések szaggatták félbe és követték a lelkes szónok szivreható beszédét, mire egy megható, emlékünkből soha ki nem vesző jelenet következett. RÓNAY JÁCZINT szt. Benedek szerzeti áldozó pap, a tiszta lelkű hazafi s Rónay valódi tudományos műveltséggel biró férfiú — kit olvasóink már többnemü Jáczint. dolgozataiból ismernek — állván a szó-székre, buzgó áhítattal imádkozá el a már lapunkban is közlött, pesti nemzeti őrsereg hálaimáját, mit a nép fedetlen fővel, ünnepélyes csend és buzgósággal végighallgatván, légrázkódtató háromszoros „áment" dörge rá ! Ezután a szószéket e lapok szerkesztője foglalván el, e : nemzeti nagy Utczák ke ünnep örökítésének emlékére, indítványt tőn néhány tér, s utczáink történeti tesztelése elnevezésére, ki kiáltá pedig a főtért, mellyen összesereglénk, s úgy szólva az uj haza boldogítására ujonan egycsülénk, Egység-térnek, felséges királyunk emlékére a Király-utcza nevét tovább is megtartatni kérvén, kikiáltá a Megyeutczát Nádor-utcZának, a Vár osház-utcz'kt Batthyány-utczának, a Bécsi-utczát Kossuth-utczának, a Fehérvári-utczát Deák Ferencz-utczának, s a Tejfeles közt, hol az első czenzurátlan lap szerkesztetett, a hazánkbani sajtószabadság dicső emlékére Szabadsajtd utczának. Mindez elnevezések egeket verdeső éljenzések között a néptől egyhangúlag elfogadtatván, megindult a menet vig zene közt az Újváros felé, honnét visszatérvén, az ujonan elnevezett utczákon haladt által, azok uj neveit harsogó éljen közt mindjárt megerősíté s később még a Kàrmelita-tévt\ mint a szabályzandó Rába folyam szomszédságába eső s legélénkebb közlekedési helyet, közlekedési ministerünk gróf Széchenyi István nevére, Széchényi-térnek, a Dmia-utczát, ipar és kereskedelmi ministerünk nevére, Klauzál-utczának, végül több lelkes hölgy honleányi petitiójára a Kereszt-ntczát, derék helybeli polgártársunk Lukács Sándor nevére,* ki a lelkesbek legkitűnőbb egyikéül, buzgó fáradalmaiért csaknem keresztre jutott/ de végre mégis elvbarátaival együtt a honról egy nagy keresztet ernyedetlen buzgalommal leemelni segített — Lukács-utczának elnevezvén, az egység-térről a legszebb egyességben s békében szétoszlott. így végződék nálunk a második nemzeti ünnep, mellynek szentségét tisztátalan kezek, fondorgó ármány, kívánjuk, soha többé meg ne fertőztesse ! Pótlólag ápril végén az ttjvárosi főutezát (Kossuth L.-utcza) Márczius 15-ike-utczának keresztelték el. 1 Apponyi, volt kanczellár által az elfogatási parancs már alá volt írva ; cz volt az utolsó, de már sikertelen aláírása.