Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)

II. GYŐR 1848—49-BEN

tárgyalt napokról például a márczius 21-iki lap így ir a „Raktár" czím alá foglalt hírrovatban : F. hó 17-dikén a bécsi s pozsonyi legörvendetesb hirek délre már meg- Márcz. 17. érkeztek hozzánk. Ezek következtében a nemzeti lobogók egyházaink tornyaiban, valamint megye- s városházainkban is nemzeti öröm jeléül kitüzettek. A polgári őrsereg, mintegy villany-szikra által hatva meg, kevés perczek alatt talpon és fegyverben volt ; nemzeti indulóink vig harsogatása mellett járva be utczáinkat s foglalva el a fő őrhelyeket. Örömkönnyük között láttuk ez alkalommal a szabadság első varázs hatását. Az egyenruha miatt eddig egymással nem egyesült fegyveres polgár-testvérek, minden unszolás, minden előleges szertartás nélkül, rögtön testvéri ölelkezés közt egyesültek, kevert sorokban s vegyesen foglalván el az őrhelyeket is. Ilyen a valódi szabadság ! szűz lobogójának önkénytelenül meghódol a jobb érzés, s alatta születés, rang- s nyelvkülömbség nélkül, az egy hazának, osztatlan íiui szeretetet esküszik minden testvérré vált polgár. Adjon az ég örök maradást e szent frigynek. Azóta a közbátorság, rend és csend fentartására polgártestvéreink erélyes hűsége ügyel, éjjel és nappal ; azért mi nyugton alhatunk, s napi foglalatosságainkat aggodalmak nélkül végezhetjük. A nemzeti őrseregbe, melynek tagja minden becsületes ember lehet, folyvást tartanak a beiratások. Különösen ki kell még emelnünk a helybeli tanuló ifjúságot is, kik szükség esetén szinte készeknek nyilatkoztak fegyvert fogni, eddigi viseletük által pedig minden békés polgár becsülését méltán kivivák ; mert nem hogy zavarokat csinálni; de sőt minden keletkezhető csend, és rend bomlást férfiasan, de minden erőszak nélkül, szép szavakkal meggátolni iparkodnak. Éljen a derék ifjúság, — s mutassa meg továbbra is, hogy a kor eszméinek békés utoni felfogására ő is megérett már ; de ha kell ; életét is kész áldozni a hon javáért ! Sajnos csak az, hogy falusi népünk, egészen készületlenül rohanva meg a szokatlan események által, magát tájékozni alig tudja. Hallani köztük végtelen czifraságu badar beszédeket : p o. a világnak vége lesz ! A franczia és a török jő kétfelől is! Uj császárt kapunk! sat. Ez utóbbira nézve igen jellemző egy vidéki pór nyilatkozata, ki igy magyarázá a dolgokat, miután Bábolnán lóárverést tartatni hallott: „De már igaz, hogy uj császárunk lesz ; mert a régi, már a lovait kezdi eladogatni!" Papok! Szinte e hon fiai, szinte kedves polgártársaink ! A közszeretetül haza jelen állapota minden jó polgárnak működési körét igénybe veszi most ! A ti hivatástok a legszentebb, a legmagasztosb t. i. a népnevelés ! Mutassátok meg most, hogy a haza becsülésére s a nép bizodalmam érdemesek vagytok ! Tanítsátok a népet, mert ez minden korteskedésnél, s zöld asztalok melletti egyoldalú vitatkozásoknál szentebb s hozzátok illőbb munka ! Ismertessétek meg a népet országunk jelen helyzetével, melyből reá is, még becsületes, munkás, békeszerető, — szebb és boldogabb jövő vár ! A gép már megindult ; nagy részt rajtatok áll, hogy az sebes ragadtatásában itt, ott sziklákba ne ütközzék ! E czélból helybeli evang. superintendens főtisztelendő Haubner Máté ur,