Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)

I . A RÉGI GYŐR 1848-IG.

mezőkön töltvén népeikkel, gondolni sem akartak a harczok zajára, kik akként nem komoly dolgokkal, hanem merő mulatságokkal foglalkodának. A fejlettebb ipar termékei, polgáriasultabb életmód és lakás csak az egyháziak és nagybirtokosok körében, de ezeknél is voltaképen csak a XIII. század folyamában észlelhető nagyobb mérvben. Ugy a vagyonosság, mint a házi bútorokra s az életmód egyéb eszközeire vonatkozó részletes adatok dolgában szegények vagyunk. A III. Béla alatt összeállított állami kimutatás szerint a győri püspökség jövedelme 1184-ben 1000 girára rúgott. III, Béla (1189) élelemszabályzását (4 ökör ára egy gira) véve föl viszonylagos (egyenleg) kulcs gyanánt — a győri püspök és káptalan (mert a székesegyházi javak birtokczímét tekintve — ekkor még közösek valának) évi jövedelme a mai ökör-árak szerint (csak 300 frtot számítva egy pár jó ökörre) körülbelül 600.000 frtra volna tehető. Egy meglehetős vagyonos polgár ingatlanát a selmeczbányai jogkönyv (IV. Béla alatt) 30 girára vagyis a fentebbi kulcs szerint — a mai értékben 18000 frtra becsülhető. A kereskedés rendszabályaiból. A fakereskedés privilégiuma. A győri polgárok értékes szabadalmai közt foglaltatott az is, hogy egyebek közt a fakereskedést a városban csak ők űzhettik. Erről szól az 1700-iki év körül kelt városi szabályrendeletének c pontja : 11. Miként régente, úgy ezentúl is a zsindelylyel, léczczel s egyéb fanemüekkcl űzütt kereskedés csak a kat. cs polgári hatóság alá tartozó egyének szabadalma legyen. Ilynemű házi szükségleteit egyébiránt ki ki bárhonnét is fedezheti, csakhogy azzal kereskedést űznie nem szabad. A kereskedők visszaélései ellen. Nehogy azonban'ezzel az értékes, de kétélű joggal a közönség kárára visszaéljenek a kereskedők, egy másik pont mindjárt az üdvös fékről is gondoskodik : 18. A különféle kereskedők és iparűzők, kikre vonatkozólag általános a panasz, hogy túlságosan felcsigázzák czikkeik árát, addig is, míg c téren is meg fog történni a kellő árszabályozás, óvakodjanak a túlságos árkövetelésektől és a vevő megkárosításától ; mert lelkiismeretlen eljárásuk esetében — méltó büntetésre számolhatnak. A vásárok rendje. Hasonlóképen gondos és sok tekintetben tanulságos szabályokat találunk a vásári rendtartásról, különösen a hetivásárokon tapasztalt visszaélések körében : 16. A vásárbírák kötelessége felügyelni, hogy a súlyok s mindenféle mértékek a hatósági mértéknek megfelelők legyenek. Vizsgálják meg havonként többször az iparosok műhelyeit és