Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)

I . A RÉGI GYŐR 1848-IG.

ember, ki győrmegyei Néma faluban lakott, lopással vádolta a győri főispán előtt egy Budeu nevű, szintén némái lakost. Határoztatott, hogy tűzpróba derítse ki az igazságot. A bevádolt Budeu azonban — nyilván lelkiismerete által is sarkalva — elmenekült s az istenitélet ekként végrehajtás alá nem került. Egy másik módja az igazság kiderítésének a perdöntő párbaj volt, mely ősabszurd eljárás egy győri perben szintén alkalmaztatott. Győr közelében egy halászó hely joga kétségessé, illetve peressé lett. Két főember, Hédervári Hector és Márton egyformán igényt támasztott arra. Határoztatott, hogy perdöntő párbaj mondjon igazságot. Mind a két fél helyettest állítván, kényelmesen várta ügye kimenetelét. A párbajban Hector bajnoka legyőzetett, ennek folytán az ítélet úgy szólt, hogy Mártonnak van igaza s övé a halászó hely. Győri boszorkányper. Az imént előadott esetek borzalmas rokona az a per, mely a győrvárosi levéltár okmányai szerint 1687-ben, tehát csak kétszáz esztendővel ezelőtt folyt le egy boszorkánysággal vádolt szerencsétlen győri asszony ügyében. A per kivonata a következő : „Anno 1687. die 3-a Julii levata est Az 1687. évi július 3-án felvétetett causa generosi Domini Augustini Posgay nemzetes Posgai Ágoston urnák mint Aut A et ill. contra Ursulam relictam (felperes) nak pere Bolla Mátyás hátraviduam Matthiae Bolla velut G. hagyott özvegye Orsolya ellen. Pro A. Michael Böze cum nostris et cum protestatione proponit. Mikép a megnevezett J. félre tévén Isten és világi súlyos törvényeknek büntetését, az ördöggel czimborálván, sokféle vesztéseket babonás gyógyításokat cselekedett, az minthogy némelyek mint eset és lehetett megvesztetések megtudta mondani, az mint meg is tudta gyógyítani, ugy hasonlóképen újvárosban lakozó Horvát György nevű legényt, a kinek ujait valami ördögi mesterséggel összezsugorította és meg is gyógyította. Accedit ehez az is, hogy az elmúlt 1686-dikban valami füveket a Szt. Iván tüzéhez küldvén megfüstölésnek okáért, a gyermekek közül némelyek úgy mint Varsáni Jánosnak Mihály fia, és Szabó Istvánnak fia a füvet elkapdozván, kit tűzben hánytanak kit elvittek magukkal és ugyanakkor megfenyegetvén a szolgálócskája, mindjárt az első más napra Szt-Iván nap virradóra megbetegedvén, az előtt semmi