Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)
I . A RÉGI GYŐR 1848-IG.
erre felhatalmazván, e két hadvezér ugyan az évi márczius 27-én 5150 kiválogatott hadfival Komáromból megindult, — az előrehaladás a magas hó miatt felette nehéz volt, estve a Czonczó nevű patakon átkelve, találkoztak FELNÉMETH Mátéval, ki a Miksa főherczeg által sikertelenül tett ostromkor elfogatott, most azonban pénzen magát kiválta s útnak eresztetett. Ettől hallották, hogy a törökök vendégeskedve élnek, sőt 200 janicsárt el is bocsájtanak az őrseregből Budára, pénzért, élelemért s az ellenséget annyira megvetik, hogy még a kapukat se zárják be gondosan s őrök sem vigyáznak elegendőképen. Ily állapotban találá az ostromló sereg Győrt, — Felnémeth a sereghez csatlakozott és némileg útmutatóul is szolgált. Márczius 28-án a rohamra szükséges előkészületek és tanácskozások megtörténtek, estve Pálffy és Schwarzenberg terve szerint VABECOURT lothringiai báró előcsapatjával és LAMARS gépészszel Győr alá elindult, ez utóbbi a Bécsben készült nagy petárdát vitte magával. A külső kaput nyitva találták, Lamars a petárdát a belső (fehérvári) bezárt kapura szegeztetvén, éjfél után 1 órak 0 r elsütötte. Irtóztató robajjal tört be a kapu, egyik szárnya a várostérre 300 lépésnyire vettetett be. E jeladásra a már előrehaladt katonaság Vabecourt, Oberburg, Orsich, Lopecz, Strasolds, Werlein, Hoyn és Tökölvi Sebestyén kapitányok által vezetve, a várba berohantak, mindenik a számára kijelölt tért és utczát elfoglalta. A mintegy 2000 főbőlálló török őrsereg álmából felriadva magát kellően nem rendezhette ugyan, de mind a mellett élet-halálra harczolt, úgy hogy 3 órai elkeseredett küzdés után az ostromlókat háromszor visszanyomta. Ali basa várparancsnok a felső várból 30 segédével együtt a török zászlót baljában, kardját jobbjában tartva kirohant és seregéhez csatlakozott és buzdította azt. Összes főtisztjeivel hős halállal halt meg. E közben előrohantak a kapu alatt álló s Pálffy által vezérlett magyar huszárok, kik azonban nem akartak lovaikról leszállni és gyalog harczolni, de Pálffy jó példával maga ment elől — utána valamennyien leugráltak lovaikról s őt nyomba követve, a már hátráló gyalogság diadalát biztosították. A törökök visszafordultak, egy részök Omer Aga vezérlete alatt a felső várba menekült, a másik rész pedig a lőporos tornyot robbantotta fel, ami nagy pusztulást okozott mindkét seregben. Miután az ellenség a váron kivül már mindenhol el volt nyomva, a várba vonult Omer Agát megadásra szólíták fel, de ez magát utolsó lehelletig védelmezte, Schwarzenberg ágyúkat szegeztetett a kapunak — berontott a felső várba és az ellenséget részint legvagdalta, részint a bástyákról a Dunába szórta le. Elve onnan nem menekült senki. 1598. márczius 29-én reggel az életben maradt főtisztek és katonák örömkiáltások közt az Istennek hálát adtak a nyert diadalért, a győri lakosok pedig ezen, reájuk felette nevezetes napot két századon át ünnepelték meg isteni tisztelettel, egyházi beszédekkel, — Schwarzenberg és Pálffy arczképeinek a templomokban felállításával. A beröpített fehérvári kapunak egyik szárnyát pedig örök emlékül a székesegyházban helyezték el. Nagymennyiségű zsákmányra tevének itt szert a győzők, mely a vezérek és harczosok közt egyaránt kiosztatott. A nyert 128 ágyút a király birto-
