Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)

I . A RÉGI GYŐR 1848-IG.

és prépostunk vendégeit, jövevényeit (hospites), vagy ezeknek bármilyen-féle népeit semmiféle esetben a mint meghagyva volt, megítélni ne merészeljétek ; sem ti gyűjtők ezen egyházfeltételekkel megszállt népeit szabadalmaik ellenére, vagy szerződésükön felül a gyűjtelek beszedésében ne merészeljétek valamiben terhelni vagy nyugtalanítani s ez érdemben máskép cselekedni semmiképen se merjetek. Kelt Budán, a boldogságos szűz ünnepének ötödik napján (aug. 19.) az ezerkétszázhetvenharmadik esztendejében. IV László 1285. László, Isten kegyelméből Magyar-, Dalmát-, Horvát-, Ráma-, Szerb-, Galliczia-, Kun- és Bolgárországok királya. Minden Krisztusban hivő és ezen levelet megtekintőknek üdvöt a mindenek üdvözítőjében. Ezen oklevél által mindenkinek tudtára adni kívánjuk, hogy Karacsin mester, választott férfiú, a győri egyház prépostja, kedvelt és hű papunk elénk járulván felmutatá nekünk a mi kegyelmi és szabadságaikról szóló nyílt levelünket, melyet múltkor a győri vár előtt egybegyűlt és egybegyűlendő jövevények és más ugyanazon egyház bármily sorsú, vagy állapotú népeinek adtunk, alázatosan könyörögvén, hogy azt helybenhagyni és szabadalom-levelünkkel megerősíteni méltóztatnánk ; melynek tartalma következő: (Lásd a fennebb 1273. évnél fölhozott okmányt.) Mi tehát a mondott prépost igazságos kérésének királyi jóakaratunknál fogva engedvén, említett nyilt levelünket szórói-szóra jelenleg átirvám, ezen levelünk erejénél fogva megerősítjük meghagyván : hogy sem a győri fő-, sem az alispán a győri káptalan és prépostja népeit és az említett jövevényeket, bármily állapotúak (conditio) legyenek is azok, semmi esetben ne merészeljék elítélni ; valamint az is meg van hagyva, hogy mind az akkor foglalkozó dénár-, mind az élelemgyűjtők a győri egyház conditionális népeit a gyűjtés alkalmával általunk adott kegyelmi jelvényünk ellen semmiben sem merészeljék terhelni és háborgatni. Melynek emlékére és örök erősségére jelen levelünket kettős pecsétünkkel megerősítve kiadjuk. Kelt tisztelendő Tamás atya, kedvelt és hű váczi püspök, udvarunk korlátnoka keze által az Úr ezerkétszáznyolczvanötödik s uralkodásunk tizenharmadik évében. III. Endre 1295, ápr. 6. András, Isten kegyelméből Magyar-, Dalmát-, Horvát-, Ráma-, Szerb-, Galliczia-, Ladaméria-, Kun- és Bolgárországok királya. Minden Krisztusban hivő jelen irat szemlélőjének"örök üdvöt az urban. A jelen okmány tartalma által mindenkinek értésére juttatni kívánjuk, hogy János bíró, Ivánka, Pál és János — Csuk fiai — győri polgárok elénk járulván, boldog emlékű István úr Magyarország méltóságos királyának, legkedveltebb testvérünknek szabadságaikról szóló privilégium levelüket előmutaták, alázatosan kérvén minket, hogy mi azon István király szabadalom levelét helybenhagyni és saját privilégiumunkkal méltóztatnánk megerősíteni, melynek tartalma következő : „István stb."