Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)

I . A RÉGI GYŐR 1848-IG.

frigyszekrény-szobor, melynek 1731-ben történt felállítása a következő vallási történethez fűződik. „A mult századok ismeretes szokása volt, hogy egyes helyiségek, főleg zárdák és templomok menhelyet (asilum) képeztek, melyben bármely bűnös az üldözők kezei elől egyelőre menedéket nyert, ilyen volt a jezsuiták győri társháza is, hová többi közt egy szökevény katona menekült, ki az űrnap nyolczadán tartott körmenet közé vegyült, társai azonban őt ezen emlék-szobor közelében felismervén, őt elfogandók a körmenetet annyira megzavarták, hogy a tolongásban az oltáriszentség az ünnepélyt vezető áldozár kezéből kiesett és a zavargók által összetiportatott. Az oltári szentség e profanatiójának kiengeszteléséül emelé VI. Károly császár ezt a emléket, melynek oldalát szép relief ékítmények borítják, tetején pedig frigyszekrény nyugszik. A szobrot Simor és Zalka püspökök diszen renováltatták." A város, különösen a Belváros egyike volt a hazai csinosabb A mvâr&s városoknak. Szép szabályos, egyenes utczái voltak, noha a házak nagyrészben szűkek és alacsonyak. Nem hiányoztak azonban ez időben sem Győrött a nevezetes és diszes épületek, melyek közül néhány még ma is áll a régi alakjában s épen nem válik szégyenére a régi építkezésnek. A város utczái azonban XVII. század első felében még kövezetlenek s esős időben nagyon sárosak voltak, csak később, leginkább a XVIII. században kezdték azokat kőburkolattal fedni. A Belvároson kívül a XVII. századb an kezdett emelkedni Újváros. Újváros is, melynek tulajdonképeni nagyobb jelentősége és benépesedése a török időkre esik, midőn a török hódoltsági területről menekült lakosok szállták meg. E városrész lakossága is a káptalan földesúri joghatósága alá tartozott, noha eltérőleg egyéb jobbágy lakosságtól, több kiváltsága volt. A győri lakosság viszonyaira nézve említést érdemel még azon körülmény, hogy a győri vár főkapitányai a város területére nézve úgy a rendőri hatalom, mint a közigazgatás és bűntető hatalom legfőbb vezetését is maguk számára igényelték s ezért a káptalannal, melynek földesúri jogait sértették s a megyei hatósággal, mivel az országos törvényeket lábbal taposták, folytonos súrlódásban éltek.