Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)
I . A RÉGI GYŐR 1848-IG.
csatorna folyt. A belső fellegvár falainak erődítését mellőzték, a mellette vezető árkot lassankint betömték. A következő bástyái voltak ekkor a várnak. A várkastély-bástya (A.), a Sforzia (fél) bástya a bécsi ka- A bástyák púnál (B.), a magyar (Rába) bástya (C), melyet 5 öl magasra és kapuh ' emeltek. Ehez legközelebb feküdt a császár-bástya (D.), mellette a fehérvári kapu. Ezt követte az uj bástya (E.), majd a középbástya (F.), folytatólagosan a Dunaparton szentdombi bástya (G.) és végül a Dunakapunál a Duna-bástya (H.). A Sforzia bástyánál az újra kiépített bécsi kapuhoz felvonó hidat terveztek. Az egyes bástyákon belül is erős kőfalat húztak s a fal és a bástya közét földdel töltötték meg, melynek szélessége legkeskenyebb helyén is négy öl volt. Olasz építőmestereket, téglaégőket és munkásokat hoztak s teljes erővel láttak a munkához. Mellékelve bemutatjuk a báró WIEMES Ferencz mérnök-ezredes Az erőd rajza s G. BOUTTATÓ metszvénye után az erőd teljes alaprajzát a tcrké P eDunáról nézve. Az erődítések nagyon sokba kerültek s minthogy azok nem a város védelme érdekében terveztettek, hanem egész nyugoti Magyarország és Ausztria (Bécs) érdekében, sőt a kereszténységnek a pogány uralom ellen való élethalál harczát szolgálták, hozzájárultak a költségekhez a szomszédos vármegyéken kivül Ausztria, sőt a pápa is. Havonta 5862 frt volt csak az alkalmazott munkások fizetése, A mtséés pedig olyan bérek mellett, hogy a fóTcőmívesmester Ranegger ge ' 1 ' Márton havi 20 frtot, a pallér havi 8 frtot, a többi mesterek is 6—8 frt, legények 5—6 frtot kaptak. A téglavetők havonta 2,400.000 téglát vetettek s ezrét 1 frtjával, ennek fuvarját 15 krjával s így a téglavetés és szállítás költségét havi 3000 frttal számították. Benignó felügyelő és Gabällio építőmester számítása szerint a bástya-erődőknél egy kubik öl építése 5 frt 30 krba került s 1561-ben a már elköltött 20,151 frton felül még 119,000 írtban számítják a befejezendő mű költségét. Egyidejűleg Újvárost, Szigetet és Révfalut is körülvették karó-palánkokkal. Először déli erődfalakat, majd a kapukat építették ki, úgymint a bécsi, a Duna- és a fehérvári kaput, azután az északi és nyugoti bástyákat, végül a szentdombi és püspökvári bástyát (1575.).
