Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)

I . A RÉGI GYŐR 1848-IG.

A győri várispán törvénykezési joghatósága alól ki volt véve Törvény polgári ügyekben a győri püspökség, a káptalan s a Hédervári kezes

' nemzetség. IV

7

. László (1273)-bari a káptalant a győrvárosi birtokán élő népek felett a bűnügyekben való joghatósággal is felruházta. A birtokviszonyok fejlődnek, IV, Béla alatt már a várjobbágyok Birtokkorlátlanul rendelkeznek birtokaikkal, lassankint beolvadnak a

mszon

y° nemesek sorába, a várnép pedig szabaddá lesz, vagy túlnyomó részben beolvad a városi polgárság kebelébe, a földesúri birtok szolga népe pedig a nagy paraszt-, vagy jobbágy-osztálylyal olvad össze. A várispánság is elveszti eredeti jellegét s kormányzati közeggé válik, a megyei nemesség a megyegyűléseken a megye egyéb politikailag önálló lakóival IV. Béla alatt már együtt tanácskozik. A fejedelmek a polgári osztályt emelni és a várispán alól önállóságra juttatni igyekeznek, V. István kiváltságlevele 1 a győri polgárságnak egyszerre értékes és nagy jogokat biztosít s hogy akkor már e városnak fejlett ipara- és kereskedelme volt, IV. Béla vámszabályzatából kitűnik. ipar, JUE szerint a város azon része, mely a király földjén volt, res

^

des mely eddig a várispán hatósági köre alá tartozott, a megyei szervezetből kivált és saját maga választotta tisztviselőivel és saját maga alkotta szabályai keretében kormányozta magát. A püspök joghatósága alatt levő terület, a fellegvár, úgy Sziget és Révfalu, Közjogi valamint a káptalan birtokában levő váralji terület (Káptalan-Győr) oszta

}y° megmaradt eddigi helyzetében. Röviden összefoglalva: Győr városának ekkor háromféle néposztálya volt, u. m. 1. a tulajdonképeni győri polgárság, 2. a püspöki joghatóság alatt álló lakosság és 3. a káptalan földesúri hatóságához tartozó néposztály. A városi elemet a polgárság alkotta meg, mely kiváltságokat élvezett. E polgárság a várispáni (főispáni) hatalom alól kiszabadult, A polgár mert maga a várispáni szervezet is a 13. században már teljesen sá

£felbomlott. A várjobbágyság beleolvadt a vidéki szabad emberek osztályába s ebből lett a nemesség, a várnép pedig átalakult jobbágysággá, mely fogalom már annak felelt meg, a mit az ujabb időben értünk az alatt. A főispán elvesztette bíráskodási és közigazgatási jogát a városi polgárság fölött, mivel e vagyonos pol1 Közölve a történeti részben. (24. 1.)