Kruesz Krizosztom, Fehér Ipoly szerk.: Győr megye és város egyetemes leírása (Budapest, 1874)

Harmadik rész. TÖRTÉNETI VISZONYOK. - Történelem

jobbágya mint praediumot a pannonhalmi Szent-Márton egyházána adta (íejér Gy.: C. D. II. 185.). 1234-ben IX. Gergely pápa bulláj szintén mint apátsági birtokot említi (u. o. 1. 239.). IV. Béla oklevél mint ezen apátság udvarnokai és jobbágyai által lakott szállást vag helységet említi (Árph. új Okmt. II. 13.). Ma is főapátság pusztai birtok* Kis-Megyer, a XIII. században Merena név alatt említtetik (Hazs Okmt. I. 5.). Nevét a Megyei* törzs-nemzetségtől nyerte; 1220-bai egy részét Merena vagy Megér György bírta (Árph. új Okt.1.170.) 1252-ben IV. Béla a Megyeren volt királyi vincelléreket az által; alapított thuróci prépostságnak adományozta (Fejér Gy.: CD. VII.5.292.) 1347-ben Nyul és Megyer közt bizonyos földterület végett megyer Varjú Benedek és a bakonybéli apátság — mint megyeri birtokosok — közt határvillongás volt. A kérdéses földet az apátság Félkert-nel nevezi, s a kihallgatott tanuk vallomása szerint azon föld nem a megyeri hanem a nyuli határban van, és Pithal-nak hivatik, s ezen föld nen az apátság, hanem a thúróci prépostság birtoka (Fejér Gy. : C D. IX. 1 609.). Ezen időtől Megyer jó sokáig Félkert nevet viselt. A XVI században már ismét Megyer néven találjuk, mely Győr ostromai alatl elpusztult, s I. Ferdinánd király 1536-ban új adomány-levelet adott reá a sz. Benedek-rendüéknek, kik azt ez időtől folytonosan birják (Czinár M.: Monast. I. 111.). 1664-ben megyei levéltárunk mint megszállott népes falut említi: azonban Győr szomszédságában nem tarthatván fenn magát, a többi pusztult faluk sorsára jutott. A kis-megyeri majorság mellett egy kis dombon kápolna áll, melynek helyén a XVII. század elején Győr védelmére Tarisznyavár nevű erősség épült. 1809-ben József főherceg nádor, mint a fölkelt nemesség vezére, ezen kis-megyeri kápolnából vezette a győri ütközetet ; ugyanitt haltak hős halált a stájer honvédek is, kik a szilárd anyagból készült uradalmi magtárban állást foglalva, egytől egyig elvérzettek a győztes francia csapatok feltartóztatásában. A magtár mint a véres küzdelem helye ma is elég emléket mutat e végzetes napról. Sashegy, hajdan Sashalom, puszta Heese és Kis-Megyer között; a pannonhalmi főapátság birtoka. Szent-Vid, régi praedium Pataház, Bácsa, Sz.-Iván, Heese és Győr határai között, s határa a Kis-Duna mindkét partján elterült. 1222-ben Szent-Güd név alatt említtetik II. Endre oklevelében (Hazai Okmt I. 4—6.). 1593-ban még állott Szent-Vid tiszteletére épült temploma, de a helység már ekkor elpusztult, s Lipcsey János birta, ki Vajda Kristófnak és Torkos Jánosnak adta zálogba (Megyei I. jkv.). A XVII.