Kruesz Krizosztom, Fehér Ipoly szerk.: Győr megye és város egyetemes leírása (Budapest, 1874)
Harmadik rész. TÖRTÉNETI VISZONYOK. - Történelem
tanácsot természetesen el nem fogadván, Patonát árkokkal és palá kokkal vették körül, népe határőrséggé alakult, utóbb pedig földesúr — a győri káptalan egy várdát is építtetett, melynek őrségéről gondc kodni a győri várparancsnokságnak lett feladata. A várda azon domb épült, hol ma az urasági majorság áll. Felszereléséhez a vármegye K frttal járult, minthogy Patona által Tóközt is védeni óhajtotta. Ez inté menynek eredménye az lőn, hogy a falu ellenséget fogadott be saj szállásába, mert a várda német őrsége csak úgy rabolta és kinozta patonaiakat, mint a török; ez okból az 1636-ik évi megyei közgyűlése a győri káptalan kijelentette, hogy az őrséget Patonán tovább már ne tűrheti, mert ez több kárt tesz ott, mint hasznot. Azonban az egyszi befészkelt császári katonaságot nem lehetett többé kizavarni ; sőt Man feld gr. Patonát már egészen kincstári birtoknak tekintette, s 1645-ben káptalan jogainak teljes mellőzésével a lakosokat Győrbe hajtatta, s i hűségére felesküdtette. E naptól a patonaiaknak is szabad lett a rablá és ezentúl legkisebb gondjok volt az ősi fészkök védelme, hanem széi jártak, mint egyéb német hadak, kalandokra; de 1647-ben meglakolta érte, mert az őrség csatangolása miatt védtelenül maradt Patonái török portyázok csaptak, ezt földig lerombolták, a lakosok egy rész ugyan elfutott, és nádasokba, mocsárok közé menekült, de a kit a törc kök elérhettek, azt levágták, vagy rabszíjra fűzték, marháikat pedi elterelték (u. o.). 1649-ben Patonát a győri káptalan újra felépíttette é megerősíttette, az ezen évi országgyűlésen pedig kieszközölte, hog i Patona a kényszerített hűségi eskü dacára a győri várparancsnokságtc függetlenné tétetett (Corp. Jur. 1649 : 15.). E törvénycikk szentesítés után a káptalan mint törvényes földesúr új feltételek mellett telepített meg Patonát. 1655-ben sáncait a káptalan ismét kijavíttatta, s III. Ferdinándtó két vásárra nyert szabadalmat. 1683-ban a roppant török sereg Patom vidékén táborozott, és Bécs sikertelen ostroma után ezen futott vissza az ekkor szétdúlt várda többé fel sem épült (Akad. ért. 1863. 1 —11. 1.) 1809-ben a győri ütközet előtt való napon a pozsonyi fölkel nemességből 50 ember táj-szemlére Tóközbe küldetett, s e tájra tévedt hol mintegy 400 francia lovas vette-őket üldözőbe, és a patonai hid feh szorította ; de a pozsonyiak Olgyay parancsnok vezérlete alatt nemcsal átvágták magukat, de több franciát is elfogtak. Pusztult hely: Kóós, egykor falu, a rába-patonai határba olvadt, helyét mai napio Kóós-dombnak nevezik*). I. Mátyás király oklevele 1472-ben *) Lásd „a megye árpádkori térképe'nek igazolását", 479. 1. — Szerk.
