Kruesz Krizosztom, Fehér Ipoly szerk.: Győr megye és város egyetemes leírása (Budapest, 1874)

Első rész. TERMÉSZETI VISZONYOK. - 3. Adatok a megye földtani viszonyaihoz. — Dr. Hollósy Jusztiniántól

volt azon akadály is, mely a hegylánc fölött hullámzó víztömeget késleltette. Ily akadályt azonban csakis a bakonyi hegyek és ezek is csak ugy szolgáltathattak, hogy a beléjök ütköző vizet a győrmegyei hegyek irányában verték vissza, mely a szemközt jövő vizzel találkozván, ezt az ellenirányú ütközés törvényei szerint lassúbb mozgásra készteté. E nézetet valónak tartani annyiból is hajlandó vagyok, a mennyiben ily összeütközés alkalmával helyenkint körben forgó mozgás, vagyis az úgynevezett örvény keletkezik, mely a mederben öbölszerü mélyedéseket szokott létrehozni ; s íme ily mélyedésben fekszik Ravazd, s ily öblöket a győrmegyei hegylánc egyéb helyeken is tüntet elő. — A győrmegyei hegylánc hossziránya függélyes a bakonyi hegyek irányára ; következőleg az utóbbiakba ütköző viz függélyesen hajtatott vissza ; függélyes volt tehát annak haladási iránya az ütközés előtt is ; vagyis a Dunamedence Congeria-képletkori vize, a győrmegyei hegyek hosszirányával megegyezőleg, ENy.-ról DK. felé haladva mozgott. Ily irányban foly a Duna vize jelenleg is Pozsonytól kezdve Győr tájáig, hol azonban kelet félé tér el ; mely irányváltozást épen a Congeria-korszaki víznek nagyszerű fövénytorlata : a győrmegyei hegylánc idézte elő. Ebből azt kell következtetni, hogy a Dunamedence a Congeria-képlet korszakában ugyanonnan és ugyanazon uton nyerte édes vizét, a honnan és a melyen azt jelenleg is nyeri ; vagyis az eső és hó alakjában földre szállott viz a Dunamedence éjszaki részének magaslatairól a dél félé mindinkább mélyedő területekre folyt. A Dunamedence talajának akkori relatív lejtviszonyai tehát a mostaniaktól lényegesen nem különbözhettek ; vagyis a Dunamedence területén helyi emelkedések (Lokalhebungen) azon idő óta nem igen fordultak elő ; de az Összes medence talaja mégis fokozatosan emelkedett. A harmadkori képződmény lerakodása után beállt elvégre a negyedik korszak, melynek üledék-kőzeteit Morlot Svájcban nagy szorgalommal tanulmányozván, azon meggyőződésre jutott, hogy e korszakban — az Alpesek környékére vonatkozólag — öt részletet kell megkülönböztetni. Ezek közt legrégiebb az első vagy régi ebb j égnek or, melyben a jégnék (Gletscher) a szárazföldet sokkal nagyobb mérvben lepték el, mint a mennyire jelenleg terjeszkednek; mert az öt világrész magaslatain majdnem mindenütt találtatnak ezen időből oly karcolatok és csiszolatok, minőket a jégnék haladó mozgásuknál fogva medrök fenekén és oldalain hoznak létre. A most említett korszakrészietet az első vagy régiebb özönykor váltotta föl ; a midőn is az Elephas antiquus létezett, a tőzegteleGyőrmegye és vilros cjryet. leírása. 5